Miközben öt-nyolcszoros leütéseket is elért egy-egy tétel a Képcsarnok szombati árverésének 250-es listájában, meglehetősen sok tétel maradt vissza.

Nagyjából a kínálat negyede, így az aukció főműve, Domanovszky Endre finom rózsaszínekben, kékekben játszó, alig sejthető figurákkal komponált gobelinje, a méretes Műteremház sem talált gazdára. Ezt ugyan 11 millióra tartották (szakértő műtörténészek ennél sokkal magasabbra értékelik). Ám úgy látszik, most nem kedvez az idő az ilyen összegű vásárlásokhoz. 

A további műveket a Képcsarnok taktikájának megfelelően kimondottan alacsony árakról indították. S ezek közül sokért versenyeztek a gyűjtők, hiszen 20-50-60 ezer forintos kezdő áron másutt alig találnak kedvükre való, kvalitásos darabokat, jó nevű mesterektől. 

Huszonegy alkalommal mentek az árak százezer forint fölé. A legtöbbet, 460 ezer forintot egy felborult széket ábrázoló Vojnich Erzsébet vászonért, a Bukott helyzetért adták, és egy Vojnich pasztell tájképért is megadták a 150 ezer forintot. 

Demény Miklós mindkét csendéletét sokan szerették volna elvinni, így az 1967-ből való olajképet 380 ezer, míg a korábbi, 1962-es csendéletet 120 ezer forintnál ütötték le. Kopasz Tamás vegyes technikájú fatáblája, az 1987-ből való Nőnemű II. elérte a 300 ezer forintot. 

Váli Dezső 1980-as kompozíciója 100 ezer forintos kikiáltási árról 300 ezerre ment fel. Angyalföldi Szabó Zoltán 1970-ben festett Agitátora 240, csendélete pedig 130 ezer forintot ért meg valakinek. Gerzson Páltól az absztrakt Borús időt 160 ezerért, egy csendélet 120 ezer forintért vitt el egy gyűjtő.
A százezres kategóriában talált vevőre Gyarmathy Tihamér Baksa József, Schéner Mihály, Tölg-Molnár Zoltán festménye, Antal Károly bronz kisplasztikája.