Kint a járdán és az utcán cipők kopognak, de a suszterműhely külön világ. A szakma veleje egy-egy őrlángként működő műhelybe szorult. A cipők viszont beszélnek és árulkodnak.
Régi mesemondók, cipészmesterek hívogatnak a megyeszékhelyi Liszt-iskolába. A Zala Megyei Közművelődési Intézmény jóvoltából kerül a közönség elé Török Károly, Török Károlyné több ezer darabos néprajzi tárgyi gyűjteményének egy szelete. Az iskolai téli szünetet leszámítva január 15-ig látogatható kiállítás kicsit Benedek Elek születési és halálozási évfordulója előtt is tiszteleg, amikor a Mesélő cipellők címet viseli.
- Nézzük meg jól az 1900-as évek első feléből származó nagy képeket, melyek közül néhánynak az eredetijét a Néprajzi Múzeum bocsátotta a rendelkezésükre, másokat a vasi, zalai, muravidéki gyűjtőhelyeinken leltünk. Szóval, láthatjuk, a képeken mindenki fiatal, tehát valójában színjátszó körök tagjairól van szó, akik újrajátszották a falusi közösségek életét - mondja a gyűjtő, Török Károly, aki alkalmi tárlatvezetésre vállalkozott olvasóink kedvéért. - A másik oldalon eredeti állapotban rendeztünk be egy cipészműhelyt, amely néhány tárgyat leszámítva egy az egyben Marton István mester szőcei műhelye. Tőle kaptuk, így, ahogy van. Pista bácsi a feleségével együtt dolgozott itt - a környéket ellátva cipőkkel. Tudni kell, a suszter és a cipész nem ugyanaz, míg az előbbi csak javít, utóbbi készíti is a cipőket.
Kattintson - a cikk itt folytatódik!
