A színész-polgármester hosszú, fekete kabátot akaszt a fogasra. Kék ing, kék szem. A fogadó ablakán át kipillant a pazar lentihegyi panorámára. Beszélgetés Rátóti Zoltánnal.

- Szeretek jót enni, de magam legfeljebb csak rántottát tudok nagy biztonsággal összeütni. Nyaranta azért az udvaron összehozok valami grillezésfélét. Egyébként kezdő koromban megfogadtam, nem leszek főzős színész, mert láttam, hogy a kollégáim két jelenet között a színpadi takarásban fejben főztek , megvitatták: és akkor apróra vágom a hagymát.... Ezt felháborítónak tartottam. Pedig néha abban ringatom magam, hogy lenne fantáziám a főzéshez. - Rátóti Zoltán, a fővárosi Nemzeti Színház színművésze, Magyarföld polgármestere az étlapot lapozgatja, majd a zalai léleknek, s főleg a szakácsok szívének hízelgő vörösboros vadpörköltet választja dödöllével. - Laktató lesz, de a dödöllének nem tudok ellenállni.

Miután a szülőváros, Cegléd, Budapest és Magyarföld háromszögében autózó beszélgetőtársam most is a kis megyehatárszéli faluból ugrott át egy diskurálós interjúra, ásványvizen kívül más nem jöhet szóba. (Toyota-függő, a negyedik járgányt választotta ebből a márkából.)

- Nem mondom, hogy néha nem hágom át picit a sebességkorlátozást, Pest és Magyarföld között a háromórás út alatt olykor megesik, de tisztelem a szabályokat - ad nyomatékot a buborékmentes víznek.

A hely kölcsönözte hangulatban kiderül, gyomorilag mindig el volt kényeztetve - a hölgyek által. És itt határozott pontot tesz a magánéletére vonatkozó riporteri kérdések elől elzárkózandó. Gyerek, kérdem?, nincs, de nem adta még fel...

- Eddig olyan ügyesen megúsztam, hadd ne szakítsak ezzel a haladó hagyományommal! - kérlel, s kénytelen vagyok megelégedni a "barátnőm van" szikár végszóval. Talán nem is baj, így még reménykedhetnek, akik a negyvenes sármos művészt mondjuk megigézve nézik a színházban, vagy miatta telepednek a televízió elé, ha az m1 épp az Életképeket adja. (Kondícióját futással tartja karban, korábban vízilabdázott.)

- A tévé anyagi helyzete miatt még a megszűnést is rebesgetik az Életképekről. Én szeretek benne lenni, olyan kevés hazai tévéjáték készül.

Mindenevő-e a szerepeket illetően, kérdem. Ma már nem, mondja, visszaadja a feladatot, ha nem érzi magára szabottnak. A repertoárja szinte felsorolhatatlan. A ceglédi gimnázium után, Velkey Imre magyartanár biztató szavaival a tarsolyában, elsőre felvették a főiskolára. 1983-ban a József Attila Színházban kezdett, azután Kaposvárott próbálta meg magát.

- Jó iskola...

- Én a klasszikus korszak végét kaptam el, nagyon jó volt, mégis eljöttem.

- Melyik rendező hozta ki magából a legtöbbet?

Nem gondolkodik sokat: Babarczy után Ruszt József. Szóval összeérnek a dolgok, s persze minden vektor Zalára mutat. Mi pedig nem csodálkozunk, ha a mester emléke pillanatra közénk telepszik.

A cikk itt folytatódik - kérjük, kattintson!

Forrás: MTI