Tíz éve, 1999. december 10-én halt meg Kazimir Károly Kossuth-díjas rendező, színházigazgató.

1928. április 19-én született Budapesten, a VII. kerületi "Csikágóban". Már gyerekként vonzotta a színház varázslatos világa: bejárt az Erzsébetvárosi Színházba, kannából ivóvizet kínált a nézőknek, és a színészek kifutója lett.
A második világháború után Szegeden elvégezte Lehotay Árpád színiiskoláját és három éven át színészkedett vidéki társulatoknál. Jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahol - eredeti szándékától eltérően - már rendezést tanult. 1953-ban végzett, és a Nemzeti Színház rendezője lett. Később kinevezték a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójává, fél év múlva pedig a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője, majd 1957-től a fővárosi Petőfi, 1958-tól a Vígszínház rendezője volt.

1961-ben lett a Thália Színház főrendezője, munkássága három évtizeden át meghatározta e társulat arculatát. 1972-től 1991-ig igazgatta is a színházat, nevéhez fűződik az 1958-ban megalapított és 34 évig működő nyári Körszínház is. Rendezett klasszikusokat - Arisztophanészt, Shakespeare-t, Racine-t -, a "haladó nyugati" drámairodalomból Beckettet, Frischt, Hochhuthot, és új magyar színműveket is: Fejes Endre Rozsdatemető, Örkény István Tóték című művét (Kazimir érdeme, hogy Örkény színdarabot írt Tóték című kisregényéből).

Idővel figyelme az európai színházi értékekről a világirodalom nagy mítoszai felé fordult, drámák helyett epikus alkotásokat, regényadaptációkat mutatott be. Színházi ismeretterjesztésre vállalkozott, amikor - főként a városligeti Körszínházban - megrendezte a Kalevalát, a Rámajánát, a Gilgamest, az Énekek énekét, a Karagözt. Olyanokkal ismertette meg az ősi eposzokat, akik különben egy sort sem olvastak volna belőlük. Nem törődött azzal, hogy egzotikus darabjai miatt rajta köszörülték nyelvüket a humoristák, ő fontosnak tartotta, amit csinál, küldetéstudata volt. A társadalomban aktív, politizáló, moralizáló színházat csinált hosszú ideig kitűnően, aztán az 1980-as évek végén gazdasági okokból kénytelen volt engedni a divatnak, és zenés produkciókat is bemutatott.

1991-ben egészségi állapotára hivatkozva lemondott a Thália Színház vezetéséről. Abbahagyta a rendezést is, a határon túli magyar nyelvű színházak fiataljaival foglalkozott. Felesége, a népszerű tévébemondó, Takács Mária 1997-ben bekövetkezett halála után már csak kislányának szentelte életét. Operált szíve 1999. december 10-én szűnt meg dobogni.

Kazimir Károly 1959-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, melynek 1987-től 1990-ig rektora volt. A Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkári tisztét 1963 és 1980 között töltötte be. Jászai Mari-díjat kapott 1956-ban és 1962-ben, a Kossuth-díjat 1965-ben, az érdemes művész kitüntetést 1970-ben, a kiváló művész elismerést pedig 1978-ban vehette át. Maradandót alkotott színházesztétikai műveivel is.

Forrás: MTI