A világsikerrel nehéz vitatkozni. Szép ruhába öltözött emberek fognak tapsolni egy vidéki városunkban. Fokozott ellenőrzés lesz: egyetlen revizor kezébe összpontosulnak a dolgok.
Egy kisváros első embere fontos levelet kap, tartalma azonnali cselekvésre ösztönzi, összehívja a település elöljáróit: Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk. A polgármester eme mondata riadalmat kelt, ami nem is csoda, hiszen a város urai többnyire a maguk érdekei szerint intézik az ügyeket. A történet főhőseiben - noha a mű 1836-ban született -, alighanem ma is, számunkra is számtalan ismerős figurát fedezhetünk fel.
- Mindig érdekel az, amiben élek, márpedig Gogol, A revizor olyannyira a levegőben van, mintha legalábbis mostanság született volna - indokolta a darabválasztást a rendező, Bagó Bertalan. - A mű az ember természetéről szól. Azok, akiknek vaj van a fülük mögött, akiknek veszítenivalójuk van, korrumpálhatóak, azokkal mindent meg lehet tenni, mert félnek. Sőt, mindenféle kényszer nélkül ők maguk mennek a történések elébe. Hlesztakov semmit nem tesz, csupán elfogadja azt, amit felkínálnak neki. A darab humora nem a figurák viselkedéséből adódik, egy félreértésen alapul. Azon nevetünk, hogy tudjuk, azt korrumpálják, aki nem az, akinek nézik. Ha egy igazi revizort vesztegetnének meg, az nem lenne mulatságos, sokkal inkább drámai... Az előadásban az eredeti művet mondjuk el, picit rövidítettünk rajta, és végighúzódik a történeten egy plusz szál is, erre rögtön az előadás elején fény derül...
A cikk itt folytatódik!
