"Mondjuk, van egy ember, aki olyan biztos az igazában, hogy nem tűr ellentmondást. Ha ez az ember egy béna szobrász, akkor paranoiásnak nevezzük. Ha viszont főorvos az illető, akkor vérprofinak." - mondja Ken Harrison szobrász, aki egy autóbaleset következtében megbénul, és úgy dönt, nem akar munka, szerelem és cél nélkül tovább élni.
Az eredetileg tévéfilmhez készült szövegkönyv végül is színpadon aratott óriási sikert, később pedig film is készült belőle Richard Dreyfuss és John Cassavetes főszereplésével.
A Mégis, kinek az élete? egy baleset következtében mozdulatlanságra ítélt életművészről szól, aki kitartóan harcol a halálhoz való jogáért, a darab maga azonban mégsem komor.
A rendező Puskás Tamás szavait idézve: "Miközben azt figyeljük, hogy valaki azért küzd, hogy meghalhasson, mi magunk beleszeretünk az életbe".
Rudolf Péter kortárs nagy nevettetőink egyike, személyiségének varázsa pedig nem kis részt izgágaságából, mozgékonyságából fakad.
Ám ezúttal – életében először – egy olyan szerepben láthatjuk, melyben mindvégig mozdulatlan marad.
A Mégis, kinek az élete? című amerikai sikerdarab főszerepében mozdulni nem bír, ám beszélni nagyon is: sziporkázik, sztorizik, fecseg, felesel, udvarol és küzd.
A közelmúltban két világsikerű film is foglalkozott hasonló alaphelyzettel: a Belső tenger és a Szkafander és pillangó, ám a Centrál Színház új bemutatója nem melodramatikus hangon, hanem nagy adag humorral meséli el a mozdulatlanságra ítélt hős történetét.
Főszerepben: Rudolf Péter, Bálint András, Nagy-Kálózy Eszter és Oroszlán Szonja.
