Családja, pályatársai és tisztelői jelenlétében helyezték végső nyugalomra Melis György Kossuth-díjas énekest hétfőn délután Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Az életének 87. évében, november 27-én elhunyt énekesre hétfőn délelőtt a Magyar Állami Operaházban emlékeztek. Az Ybl-palotában mondott búcsúbeszédében Hiller István felidézte: Melis György minden műfajban, tragikus és komikus szerepekben egyaránt kiváló volt. Tisztán énekelni, szépen beszélni, meggyőzően játszani - ezek voltak az énekes művészi munkájának alapelvei. Bárhol járt a világban, a Magyar Állami Operaház színpadán volt igazán otthon. "Hálásak vagyunk, hogy köztünk volt" - búcsúzott Hiller István.
A pályatársak nevében Tokody Ilona Kossuth-díjas, Melis-díjjal is kitüntetett szoprán emlékezett az operaházi búcsúztatón a művészre. Kiemelte: Melis György valódi sztár volt, sztárallűrök nélkül. Hűséges volt hazájához, szűkebb pátriájához: Szarvashoz és a Magyar Állami Operaházhoz. Teljes pályát futott be a hatvan év alatt, amíg az operaszínpadon állt, szigorú volt a pályatársakhoz, de magához is és teljes felkészültséget követelt mindenkitől. Melis György a szakma mestere volt, megkapta az összes titulust, de legbüszkébb a Kazinczy-díjra volt, amelyet operaénekesként egyedül nyert el.
Az operaház előcsarnokában felállított ravatal előtt Fischer Ádám főzeneigazgató kamaszkori személyes emlékeit idézte fel: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeként vált Melis György rajongójává. "Ő volt talán az egyetlen, akiért mi, lázadozó és mindent kritikusan szemlélő serdülők egyöntetűen lelkesedtünk.(...) Úgy érzem, Melis György művészete is hozzájárult gondolkozásom kialakulásához, és ezt szeretném neki itt most megköszönni" - fogalmazott Fischer Ádám.
Mennyivel szegényebb lesz ez az ország, mennyivel szegényebb az operajátszás Melis halálával - tette föl a kérdést Mótyán Tibor, Szarvas szlovák önkormányzatának elnöke, majd hozzáfűzte: szegényebbek leszünk, mert nem látjuk többé, mégis a hálaadás töltse be a lelkeket azért a mérhetetlen szellemi örökségért, amelyet Melis György ránk hagyott. A szarvasiakra hagyta a családias hangulatú dalestet, a templomi hangversenyek, a jóízű szlovák párbeszédek emlékét, és nem utolsó sorban a kórusokat, a tehetségeket támogató alapítványait.
