"Haldoklik a Csád-tó. Szép lassan, a szemünk láttára" - mondta Djerakoubou Dando, a Társaság a Csád-tó Fejlesztéséért (Sodélac) nevű szervezet munkatársa a Csád nyugati részén fekvő Bolban. A tó felülete 1960-ban még 25 ezer négyzetkilométer volt, ma már csak mintegy 8000 négyzetkilométer.

Faradj Mahamat, a Sodélac másik munkatársa szerint a jelenség több okra vezethető vissza, de kétségkívül nagy szerepe van benne az általános felmelegedésnek. Az ENSZ adatai szerint mintegy harmincmillióan élnek a Kamerun, Nigéria, Niger és Csád határán található tó partján.


"Mindenki merít vizet a tóból, és ez is hozzájárult a vízmennyiség csökkenéséhez" - ismerte el Dando. A tó vízszintje 10 év alatt 1 méternyit csökkent. A csapadék három év alatt több mint negyedével csökkent.

A tó északi részén Kiskira lakosai, akik 1970-ben a tó partjára költöztek, ma 45 kilométernyi távolságra vannak a parttól. Ugyanez a helyzet Bolban, a legnagyobb tóparti városban, csakúgy mint Matafóban és Isseromban.

A tóban szigetek jelentek meg, amelyeket a csádi, nigériai, kameruni sőt még a mali halászok és az állattenyésztők azonnal birtokba vettek, miközben a gazdák a tó zsugorodását panaszolják. A tóban megsokasodott a növényzet. Ahol valaha tiszta víz volt, most bozótvágó késsel kell utat vágni a labirintusokban.

"Egyre nehezebb a közlekedés. Ha nincs víz, nem tudjuk használni a csónakokat" - mondta Dando, aki kifogásolta a túlzott és válogatás nélküli halászatot is. Az év elején a csádi kormány bizonyos módszereket betiltott csakúgy, mint a halexportot.

Fitine-ben, az egyik szigeten, 4000 ezerről másfélezerre csökkent a népesség.

"Nem tudunk miből megélni. A víz táplál bennünket. Most egyre csökken és még halászni sem szabad "- panaszkodott Ousmane Lawan 45 éves halász.

Mahaad Mamadou Addy, a szegénység elleni harc csádi minisztere, aki maga is a tó környékéről származik, figyelmeztetett:

"Koppenhágában erről tudniuk kell az embereknek. Cselekedni kell. Ma még csak bennünket érint, de rövidesen mindenkit".