Több százan kísérték utolsó útjára Iglódi István Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, a Pesti Magyar Színház 65 évesen elhunyt igazgató-főrendezőjét kedden Budapesten, a Farkasréti temetőben.
"Nem mindenestül halok meg" - idézte Schneider Márta Horatiust, majd hozzátette, színészek halálakor nagyon nehéz e szavakkal vigasztalódni, "hiszen a jelen időnek kiszolgáltatottak ők. Miskin herceg pillantását, vagy ahogy táncolt legutóbb a Bubusban a Játékszín színpadán, csak az elragadtatott emlékezők, a nézők tudják felidézni".
A szakállamtitkár megemlékezett Iglódi István filmes alakításairól is, így a többi között a Hogy szaladnak a fákban, a Fotográfiában, A beszélő köntösben játszott szerepeiről. "Három-négy évtized sem kezdte ki érvényességét" - hangsúlyozta Schneider Márta, aki felidézte Iglódi István filmrendezői munkásságát, például a színpadra is alkalmazott Gyertyák csonkig égnek című Márai-adaptációját, amelynek kapcsán a rendező "finomságát, érzékenységét, mértékletességét" emelte ki.
"Amennyire fájdalmas, annyira teljes a történet" - mondta a szakállamtitkár, utalva arra, hogy Iglódi Istvánt utolsó rendezése, a Szolnokon színre vitt Vízkereszt vagy amit akartok című Shakespeare-darab premierjének hetében érte a halál. "Fájó, ugyanakkor az emlékekért hálás szívvel búcsúzom Iglódi Istvántól" - zárta beszédét.
A Pesti Magyar Színház társulata nevében Őze Áron színész, a teátrum új igazgatója búcsúzott. "Olyan hirtelen mentél el, hogy még most sem fogjuk fel igazán" - mondta Őze Áron, hozzátéve: "tudomásul kell vennünk, hogy nem látunk többet a színházban, a szobád üres".
Felidézte, hogy Iglódi István a nehéz körülmények között is képes volt a színházból "otthont teremteni" a társulat számára. "Örülhetünk, mert ismerhettünk, mert voltál nekünk, mert emberségeddel, humoroddal egyik legkényesebb időszakon segítetted túléltetni a színházat" - búcsúzott Őze Áron.
Iglódi István 1944. április 29-én született Magyarbólyon. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként 1966-ban, rendezőként 1968-ban végzett.
Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte, itt 1973-ig volt a tag. Ezt követően a 25. Színházban dolgozott, majd a Népszínház színész-rendezője lett. 1982 és 1990 között a József Attila Színház főrendezője, majd ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1999-től igazgató-főrendező lett. Közben a Művész Színházban és a Thália Színházban is játszott. 2000-től töltötte be a Magyar Színház igazgató-főrendezői posztját. Évekig tanított a Színház és Filmművészeti Főiskolán, ahol egyetemi docenssé nevezték ki. Munkásságát 1970-ben és 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 1986-ban érdemes művész címmel, 1998-ban pedig Kossuth-díjjal ismerték el.
Forrás: MTI
