Elkészült a 2009-es ún. cool–lista, amit természetesen csak a listán szereplők vesznek komolyan, mindenki más viszont röhög rajta, és ez így van rendjén.

Kjuti és priti vagy egyszerre? Űberkúl a dresszkódod és meglájkoltad a fotómat a fészbukon? Akkor van esélyed arra, hogy te is felkerülj a cool listára, amely az indie-partikra járó néhány száz fős közösség jófejfesztiválja.

Valószínűleg a kilencvenes évek reklámkocsmáiban kezdődött minden, ahol a már abban az időben is félmilliót kereső grafikusok jöttek össze a nagyágyú szövegírókkal, közgázról kiröppent account lányok ájultak el egy-egy stylist-sráctól, és akkor is elmentek Bécsbe Radiohead-koncertre, ha sokkal jobban kedvelték George Michaelt, mert alter koncertekre járni Bécsbe cool dolog.

Szóval, készíts kreatív projekteket, vagy légy kreatívok közelében. Természetesen fontos, hogy hétjegyű legyen a fizetésed, vagy legalábbis közelítsen hozzá. Ellis szépen körülírta a yuppie-társadalom szociometriáját, hülyére vette azokat, akik Versace parfümmel fújták be a Vespa robogójukat, és sírva fakadtak, ha nem kaptak asztalt a legfelkapottabb étteremben.

Nos, ennek a yuppie-szubkultúrának a british-poppal való találkozásából jött létre a cool szubkultúra, amely közösségben a tényleges kreativitásnál csak az a fontosabb, hogy jól nézz ki. Nem baj, ha nem vagy helyes, ha nem áll jól a bobo frizura, a lényeg, hogy a sztárfodrászod megsimogassa a nyakad és megdicsérje a frizurádat. Mert a sztárfodrász is jár indie-bulikba, hiányolna, ha havonta egyszer nem kérnél tőle időpontot.

Mintha csak XIV. Lajos udvarában lennénk, ahol a királyi kertészek és asztalosok is bebocsátást nyertek volna a főúri bálokba. Nekik persze jobban állt a rizsporos paróka, mint a márkiknak és főhercegeknek. Ha a Napóleon utáni időket néznénk, akkor ők lennének a helyes kis Julien Sorellek, akik tudják, hogy az érvényesülés záloga nem a Biblia, hanem a bűbáj.

A lista szövegezése úgy tűnik, teljesen hülyére veszi a cool arcokat, vagy ha komolyan gondolják a képaláírásokat, akkor még viccesebb az egész.
„Ne kerülgessük a forró kását: Moog Ádi Magyarország legjobb pasija, akiért nők ezreinek és férfiak százainak szíve dobog.” Nos, Moog Ádit alig néhány százan ismerik, jól lemérhető, hogy 2-300 fizető néző megy el egy-egy Moog-koncertre, minden honi indie-banda lemeze gyalázatosan kis példányban fogy, tehát valószínű, hogy a képaláírásokat szövegező is inkább viccnek gondolta az egészet. 

És valójában viccről is van szó. Nem valószínű, hogy bárkit, aki ezen a rokokó protokoll-listán szerepel (divattervezők, indie-zenekarok tagjai, stylistek, modellek, fotósok stb.) azért kedvelnénk, mert a bölcseleti alapozás fekete ragyogását olvasnánk ki a szemükből, miközben ők kreatívok, blogolnak, klipeket raknak össze stb.

A legviccesebb, hogy nem kell feltétlenül kamu-kreatívnak sem lenned, elég, ha kamukreatívokkal lógsz mindenhol. Ott van például Palik Juli, aki a 20. ezen a megtisztelő listán. Róla ezt szövegezték a képalában: „Híres ember a papád? Annyi baj legyen! Találd meg a saját stílusod, járj a legkúlabb bulikba, lógj együtt a legkúlabb arcokkal, és akkor Te is fénysebességgel kerülhetsz fel a listára, mint Juli!”

Szóval elég, ha csak milliomoscsemete vagy, ha híres az apád, akit talán egy kicsit azért szégyellsz is, mert az autóversenyzés nem olyan cool, mint Nanuschka divatbemutatóján megjelenni egy Fred Perry teniszcipőben. Fontos, hogy legyen pénzed, talán a kamukreativitásnál is fontosabb, mert akinek nincs pénze, az vesztes, a lúzernek viszont nincs helye itt.

Kinövik-e a listán szereplő, jórészt huszonéves fiatalok egyszer majd ezt az űberkúlságot? Talán ők lesznek a magyar bohemian bourgeois-k, azok a magukat kreatívnak nevező yuppie-k, akikkel majd Bécsben lehet találkozni egy impresszionista kiállításon, de csak azon a napon, amikor egy űbercool zenekar is fellép a Gasometerben.