Hogy is fogjuk majd nevezni? Nullás éveknek? És amíg szokjuk ezt a kifejezést, ugye nem felejtjük el azokat, akik percekre, órákra boldoggá tettek minket? Éljük át újra! Videós összeállításunk - hatodik rész.
Arcade Fire: Funeral
2004
Amikor a 2004-ben megjelent Arcade Fire-debütalbum lángot fogott Európában is, már bőven benne voltunk 2005-ben. Ezek a derék kanadaiak a semmiből jövet is olyan hidegrázást hoztak mindenkire, aki legalább egyszer meghallgatta az anyagot, amilyet nagyon régen éltünk át – pláne ha az ember füle sokszorosan terhelt az állandóan frissülő zenei hulladékkal. A semmibőljövés zeneileg is áll valamennyire: következetlenül másztak elő, ha nagyon akarnánk, lehetne hatásokat kimutatni a zenéjükben, de értelme nem sok lenne. A Funeral önmagában álló, korszakolhatatlan, kategorizálhatatlan remekmű, a zsenialitása egyértelmű. A fogantatása (igen, ez teljesen irreleváns) a halálközeli élmények sora: az együttes tagjait innen-onnan tépdeste a Kaszás a felvételek ideje alatt, és az anyag lényegében (ezért tehát mégsem irreleváns az egész) temetési zenék dühöngő-csillogó-ragyogó-monumentális-felkavaró-megnyugtató kollekciója. Nehéz róla beszélni.
