Végre rendet kéne tennünk magunk körül, s véget vetni annak, hogy folyamatosan hazudunk egymásnak és önmagunknak – hát így gondolja Oberfrank Pál színművész.

Oberfrank Pál a Csak egy éjszakára című verses irodalmi összeállítás apropóján lépett fel a minap a dél-zalai városban. A Takaró Mihály irodalomtörténész által rendezett műsorban Juhász Rózával, a Madách Színház, valamint Gados Bélával, a Bárka Színház művészével olyan, a XX. század elején élt és alkotó költők verseit adta elő, mint Reményik Sándor, Tompa László, Dsida Jenő, Wass Albert, Áprily Lajos és Gyóni Géza. Utóbbi azonos című alkotása egyben az est címadója. Ha valaki nem ismeri a költeményt, akár arra is gondolhatna, a színművészek által interpretált művek a szerelemről szólnak. Nos, a maga módján az is súlyos téma, de a Csak egy éjszakára mondanivalója sokkal komolyabb: a XX. század első felének nagy dilemmái, a Trianon utáni magyarság útkeresése.

- Az est megszületését a 2004. december 5-ei népszavazás szomorú eredménye indukálta, ennek okán hoztuk létre barátaimmal - vettükfel a beszélgetés fonalát Oberfrank Pállal. - Van egy alcíme is: Az elfelejtett magyar irodalom , ugyanis ezekről a nagy erejű versekről valamiért nem sok szó esik napjainkban, amikor a XX. század magyar literatúrájáról beszélünk. Pedig nagy erővel hatott rám is, mikor megismerkedtem például a Csak egy éjszakára című Gyóni-, a Némely pesti poétának című Reményik-verssel, vagy a Psalmus Hungaricussal. A magyarság nagy szenvedések árán jutott el napjainkig, sok olyan dolgon kellett keresz-tülmennünk, amiről még ma sem beszélünk. Pedig érdemes lenne, mert e nélkül nem tudjuk tisztázni a jövőt, rendezni végre közös dolgainkat. A problémát nevén kell nevezni, hogy aztán közös erővel változtassunk rajta. Szeretettel és békével kell előre lépnünk, mert óriási a felelősségünk a gyermekeinkkel, unokáinkkal szemben. Ha mi, művészek nem állunk ennek a folyamatnak az élére, akkor nem teszünk eleget kötelességünknek.

A cikk itt folytatódik - kérjük, kattintson!