Hogy is fogjuk majd nevezni? Nullás éveknek? És amíg szokjuk ezt a kifejezést, ugye nem felejtjük el azokat, akik percekre, órákra boldoggá tettek minket? Éljük át újra! Videós összeállításunk - nyolcadik rész.

Eels: Blinking Lights and Other Revelations
2005

Mark Oliver Everettnek hívják a tizennégy éve működő kaliforniai rockegyüttes zenei agyát, aki már a 2002-es Souljacker idején beszélt egy nagyigényű dupla lemezről, amiben, mint mondta, „Istenhez tesz fel kérdéseket”. A Souljacker nyers, energikus lemez volt, sokan azt hitték, hősünk, E már túlesett a lelki bajokon. Azok ugyanis voltak – az 1998-as Electro-Shock Blues felvételei előtt és alatt veszítette el nagyon hamar a nővérét és az anyját, így teljesen család nélkül maradt. A 2005-ben megjelent dupla mű viszont azt jelzi, hogy dehogyis: itt, ezzel, ez által, ennek a lemeznek köszönhetően tette túl magát a lelki traumán. A bookletben első-második világháborús katonafotók, családi fényképek, szinte mintha egy halott család emlékműve lenne. A szöveg ennek maximálisan alámegy, amolyan Száz év magány-féle családregény rajzolódik ki belőle iskolásévekkel, szorongással, halováány boldogsággal – de leginkább kiábrándultsággal. A másdik albumon a „lírai én” már kifelé fordul, és mások bajával foglalkozik, miután a sajátját rendezte. A zenei anyag pedig tényleg káprázatos. A főhős hangja Beckéhez hasonlít, hozzá hasonlóan ezermesteri munkamódszerre utaló hangfoszlányok és váratlan sávok a tömbön, ami viszont nagyon szép, okos, laza pop-rockból lett kifaragva. A melankolikus, instrumentális betétek ugyanolyan természetesen találják meg benne a helyüket, mint a popslágerek, pontosan azok, amelyek a Shrek 1-2. filmzenéjében is fontos szerepet töltenek be. Egész univerzum, és az évtized talán legjobb konceptalbuma.

Itt folytatjuk, a kilencedik lemezzel!