Az amerikai kultúra és filmtörténet elismert szakértőjének számító Nael Gabler a világ vezető golfozója, Tiger Woods házasságtörése körüli hírverés kapcsán tollat ragadott.
A hírességek a 21. század jellegzetes narratíváját és művészeti formáját nyújtják, amely a valóságban játszódó szappanoperákon keresztül közös témát, érintkezési pontot nyújt a közönségnek. A hírességek egy gigantikus sokszereplős szórakoztató műsorban vesznek részt, csak nem a mozivásznon vagy a színpadon, hanem a valóságban, méghozzá egy olyan előadásban, amely soha nem ér véget, nem eresztik le a függönyt, a műsor napról napra folytatódik - írta Gabler, aki több könyvet írt e témakörben.
A hírességek által előadott globális valóságshow ilyen formán a mozikkal, regényekkel, színdarabokkal és tévéműsorokkal versengő művészeti forma, amelynek fogyasztásával az emberek válaszokat lelhetnek saját problémáikra. A hírességek életébe helyezkedve, akárcsak a regényhősök esetében, önmagukat fedezhetik fel.
Gabler a gyakran lenézett híresség jelenséget védelmezve rámutatott: a celebipar olyan hatékony és kiterjedt, hogy már minden egyéb szórakoztatási és művészeti formát túlszárnyalja. A néhai Daniel Boorstin történész 1961-ben úgy határozta meg a híresség fogalmát: a híresség az, aki arról híres, hogy híres. Boorstin megvetéssel viszonyult a jelenséghez, amely szerinte azt tükrözte, hogy az amerikaiak egyre jobban élvezik a valóság képmásait, mint magát a valóságot, a tartalom látszatát, mint a tényleges tartalmat. Lényegi definíciójában kifejtette: a hírességek áleseményekben léteznek, sajtókonferenciákon, fotózásokon és mozipremiereken; tulajdonképpen a hírességek maguk is álesemények, a nyilvánosság fényében tündöklő üres homlokzatok.
Gabler szerint mindez alapvetően így van, de a híresség ma már a művészeti forma rangjára emelkedett, s ez segít megmagyarázni, miért része például Michael Jackson, Britney Spears, Paris Hilton vagy Tiger Woods a nemzeti köztudatnak. Ezek a sztárok nem pusztán a média felkentjei, még akkor sem, ha annak tűnnek, főleg az olyan másodrangú celebek esetében, mint a Barack Obama elnök fehér házi díszvacsoráján hívatlan vendégként feltűnő Salahi-házaspár.
Gabler rámutatott: a hírességek világa nem pusztán üres szórakoztatási forma, hanem olyan narratíva, amely kapcsolódási pontot jelent a fogyasztók tízmilliói számára Amerikában, sőt világszerte. Ebben a formában pedig sikeresebb az ugyanezt a funkciót betöltő hagyományosabb műfajoknál, a filmeknél, könyveknél, daraboknál, tévéműsoroknál. Talán az egyetlen olyan művészeti forma, amelyik kivételesen széles közösséget képes teremteni.
A hírességek tehát nem személyes kiválóságuk miatt, hanem azért kerülnek a közérdeklődés fókuszába, mert közös narratívát nyújtanak. Michael Jackson élete például egy hosszú, izgalmas szappanopera volt szakmai sikerekkel, családi zűrökkel, a sztár szeszélyes viselkedésével, plasztikai műtéteivel, furcsa házasságaival, állítólagos drogozásával és titokzatos halálával. Ugyanez igaz Britney Spears, Oprah Winfrey vagy Brangelina életére.
Ebben az értelemben a hírességek nem személyiségek, hanem csak annak a narratívának a megszemélyesítői, amelyet közvetítenek, a média, a közvetítő közeg nélkül nem is léteznének. Ez magyarázza, hogyan válhatnak sokan a narratíva szereplőiként egyik pillanatról a másikra ugyanolyan híressé, mint Erzsébet királynő vagy a néhai Diana hercegnő.
A híresség olyan, mint egy regényszereplő, aki addig érdekes, amíg a regény témája újdonság vagy érdekesség. A lényeges különbség az, hogy a mai hírességek valóságos emberek. A híresség mint művészeti forma a média soha nem látott nyilvánosságával legyőzte a narratívákat nyújtó korábbi műfajokat. A celebek nem önmagukat választják ki; erre a szerepre azok a személyek választódnak ki, akikre a közvélemény rávetítheti például az átlagember vagy a superman képét.
Gabler kiemelte: a hírességek nyújtotta valóságshow különlegessége, hogy sosem fejeződik be, nincs utolsó fejezet vagy lezárás. Nem tudni, Brad Pitt és Angelina Jolie együtt maradnak-e, lesz-e még gyerekük, megcsalják-e egymást, miképpen alakul Tiger Woods sorsa, és Michael Jackson halála körül is tovább él a titokzatosság. A közönség várja a következő felvonást, a nagy valóságshow újabb szerelmi kalandját, tivornyáját, letartóztatását, idegösszeomlását, terhességét, balesetét, és még lehetne sorolni.
A hírességek nyújtotta narratíva tízmilliók számára napi beszédtéma, sőt időnként gyógyterápia, hiszen elterelheti a figyelmet a napi gondokról, nehézségekről. Ez utóbbi funkció ma, az amerikai társadalom bizonytalansága és megosztottsága közepette - amikor már nem csak politikai és egyéb értékek terén vannak szakadékok, hanem egyre kevesebb a közös élmény - különösen érvényes. A múltban a televízió, a mozifilmek, a zene, sőt a könyvek nyújtottak nemzeti összetartó erőt, ma viszont már ennek fő forrását a hírességek világa jelenti, "ezt lélegzi be mindenki". Ez azon kevés, egyszerre szórakoztató, egyesítő és időnként oktató művészeti forma egyike, amelyik a sokszínű társadalom minden korlátján áthatol - írta Neal Gabler a Newsweek magazinban.
