Trió, quartet, quintet, quartrio, big band – Ávéd János szaxofonnal közreműködik, bármilyen felállásban. Az itthoni LFZE jazz szakán frissen diplomázott zenészt nemcsak egyre több formációban, de egyre több helyszínen is lehetőségünk van meghallgatni. A zene nyelvéről beszélgettünk vele, igaz, most csak szavakkal.
Hatodikos koromban volt egy rock and roll kazettám, csupa jó számmal a Hungáriától, illetve Grease-ből. Végül anyukám hívta fel a figyelmemet egy új zeneiskola reklámjára. Ott olvastam, hogy lehet szaxofont tanulni, és mivel nagyon megtetszett a hangszer, beiratkoztam.
Hogy néz ki ma egy ideális pálya ezzel a hangszerrel kapcsolatban?
Mondhatnám, hogy a helyes sorrend a zeneiskola, aztán a konzervatórium, jazztanszak, külföld, nagyzenekar, kiszenekar, szólókarrier. Viszont nem ezek az igazán fontos dolgok. A sok iskola mit sem ér, ha az emberben nem ég ott a láng, ami a zenéhez kell. Megfordítva: az autodidakta csiszolatlan gyémántok is megtalálják a fejlődés útját, megtanulnak alkalmazkodni mások zenéjéhez.
Számomra az ideális pálya a boldogság megtalálása. A zenész alapvetően szeret zenélni. Felméri, mi az, ami boldogságot okoz neki, és mi az, ami nem. Akkor boldog, ha azt csinálja, amit szeret, és nem utolsó sorban ebből meg is tud élni. Az érvényesülésben szerintem az segít, ha az ember a lehető legnyitottabb mindenféle műfajra, és szüntelenül tanulmányozza a "zene nyelvét". Ha jól beszéli ezt a "nyelvet", akkor sokan akarnak majd vele "beszélgetni".
Mi a fontos a számodra a zenélésben?
Ha érzem azt, hogy magasabb rendű dolog jön létre. Amikor nem játsszák a zenét, hanem a zene magát játszatja a zenészeken.
Szerintem a jazz műfaját egyre szélesebb körben kedvelik Magyarországon is. Teljes joggal, hiszen az emblematikus magyar zenészek mellett elég erős potenciált érzek a fiatalabb generációban is. Évről évre új klubok nyílnak, ahol lehet játszani vagy jammelni, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a műfaj fejlődjön; a különféle stílusok és zenekarok között is elég nagy a választék. A pozitívumok ellenére a magyar jazz azonban még képtelen eltartani saját magát. Ki kell nevelnünk és meg kell találnunk a közönségünket, a támogatóinkat, akik hajlandóak a szellemi értékeink mellé állítani anyagi forrásaikat. Ehhez a zenészeknek és klubtulajdonosoknak össze kell fogniuk, a befektetett energia pedig csak évek múltán térül meg. Ez a mai "máról-holnapra" világban nehéz dolog.
Számomra úgy tűnik, hogy egyre több intim terű hely igyekszik beépíteni a programjába jazzt is.
Igen, ilyenek a kifejezetten jazzt rendszeresen kínáló helyek mellett, mint a Budapest Jazz Klub, a Colombus Hajó, Gödör, Millenáris az olyan kis klubok, mint az Artkatakomba, a BillyRotten, az IF Kávézó, a Jelen, a Gödör, a Kőleves, a Nyitott Műhely, a Sirály, vagy a Take Five és a Tűzraktér.
Ezek bármelyikébe betérve szinte mindig jó zenét találunk. A feltételek adottak: hangulatos helyszín, "boldogság, mert játszunk"-feeling, rapszodikusan változó közönséglétszám, és egy kevés pénz. Mivel mindenki a túlélésért küzd, a gázsik nagy része gyakran hangszerek szállítására megy el.
Fontos ezeknél a helyeknél a családias, közvetlen, inspiráló légkör, ahol semmi sem veszi el a figyelmet a zenére fordított koncentrációból. Nyitott – koncertre éhes, csendes – közönség is szükséges a repüléshez. Bárkit érdemes lehet meghallgatni! Legyünk nyitottak, keressük a zenét! – Ez az egyik szlogenem...
Úgy gondolná az ember, hogy New Yorkban, Amszterdamban vagy akár Prágában több a lehetőség. Miért van ez így?
Nem lehetőség van több, hanem a jazz kultúrája nagyobb múltra tekint vissza, ezért már régebben kialakult a közönsége, mint itthon. Csongrádi Gabi barátommal esett meg nemrég, hogy egy holland kis faluban játszottak a zenekarával, valahol nagyon messze a nagyvárostól. A sikeres koncert után odament hozzá egy holland úr, aki örömmel újságolta, hogy venne tőlük lemezt a már meglévő Dresch- és Gadó-lemeze mellé. Csodálatos érzés volt tudni arról, hogy a magyar zenék ily eljutnak a külföldi emberekhez, akik számára a zenénk érték. Itthon úgy tűnik, egyelőre nehezebb ezt az értéket átadni.
Tanulható-e a jazz-hallgatás?
Szerintem a hazai közönség tud értőn jazzt hallgatni, de még szüksége van mankókra. Ebben a művészeti ágban a zenészhez hasonlóan a hallgatónak is dolgoznia kell azon, hogy a zene részévé válhasson, végig nyitott maradjon. A zene elemeinek saját jelentést kell tulajdonítani, ami a hallgató olyan saját fordítása lesz, amely teljesen eltérhet a másik hallgató értelmezésétől, élményétől. A jazz nem uniform dolog, amit csak úgy ledugnak az ember torkán. Kicsit akarni kell megérteni, nem szabad elzárkózni tőle olyasmivel, hogy ez a "zenészek zenéje", "én ezt nem értem, mert nem vagyok zenész".
Tanítasz is. Mit tudsz, szeretnél átadni a diákoknak?
Idén szeptembertől az Etüd Zeneiskolában, a Csengery u.-ban tanítok. Jazz-szaxofon a főtárgyam, de tartok jazz-fuvola improvizáció, jazz-elmélet, standard-ismeret órákat is. Mindent szeretnék átadni a diákoknak, amivel a saját útjukra segíthetem őket. A legfontosabbnak azt tartom, hogy megtanuljanak tanulni. "A zenész legfontosabb fegyvere a hallás!" – ez a másik szlogenem.
A globalizáció és a technikai újítások (web2.0, letöltések, zenei vlogok) mennyiben hatnak ki a kortárs jazz-zenére, a zeneipar ezen szegmensére?
A zene elterjedését igencsak elősegíti az internet, az előadók közönséget nyerhetnek vele. A bőséges választék miatt viszont ajánlások nélkül kifejezetten nehéz rátalálni a megfelelő zenére. A letöltések hazavágták a lemezipart, a CD-ket dokumentálásra és reklámcélokra készítik. Engem például nagyon idegesíteni az mp3-ban, amikor nem tudom, kik játszanak a felvételen, és nyomozni kell a weben; ez mindenképp egyfajta értékvesztést jelez.
Én azt tudom javasolni, higgyünk a sorsszerűségben. Adjunk esélyt annak, ami szembejön. Kutatgassunk újabb és újabb zenék után, és hallgassuk meg, akármi is az. Aztán döntsünk a saját benyomásunk szerint. A kérdés egyszerű: szeretjük-e azt a zenét, avagy sem.
Jazz Ávéd Jánossal – ajánló:
Ávéd János Trió, Csongrádi-Ávéd Quartet, Jelen Trió, Kék Nyúl, Fenyvesi-Ávéd Quartet, Modern Art Orchestra, Váczi Dániel Quartrio, Váczi Dániel 5
