Abban ugyan egyetérthetünk, hogy Kazinczy forogna a sírjában, azonban ha maga Balázs Géza írja az előszót a Szlegbloghoz, akkor bizony ezt a kiadványt nagyon is komolyan kell venni.

Nyelvész Józsival, az újkori magyar szleng atyjával legutóbb a PLACCC Fesztivál keretein belül megrendezett Soharóza-előadáson találkozhattunk. Akkor nagyon furcsának, és valljuk be, baromi nagy hülyeségnek tűnt az egész, hiszen azon kívül, hogy a szereplők azt suttogták a fülünkbe, hogy HVCS meg kistáska, nos, azon kívül értelmet nem találtunk a produkcióban - amúgy pedig pont ezért volt nagyon jó. Ekkor (még) obszcén és vulgáris szavak nem hagyták el a színészek száját, most azonban itt az alkalom, hogy belemerüljünk korunk legsötétebb bugyraiba, és megtanuljuk, mi fán terem például a „kalippózás”.

A Silenos kiadó által gondozott Szlengblog A-Z-ig a lehető legtöbb ismert, kevésbé vagy egyáltalán nem ismert szlenget mutatja be. És ugyan nem feltétlenül egyértelmű elsőre, melyik szubkultúra szókincsét gazdagítja a szótár tartalma, tény, hogy egyes utalásokat találunk arra vonatkozóan, hogy kik is használják e furcsa kifejezéseket. Az biztos, a könyv roppant tanulságos.

Már Balázs Géza előszavainál sejteni lehet, kemény, velős dolgokra számíthatunk: a nyelvész felhívja a figyelmet arra, hogy a következő oldalakon lesz sok szex, és megnyugtat minket, a szlengnek, a vulgáris nyelvhasználatnak bizony van létjogosultsága. Végezetül úgy fogalmaz: kacagni jó.

Még szerencse.

A kötetben nem csak az újdonságok, az eddig talán soha nem hallott szavak és kifejezések a szórakoztatóak, hanem a példamondatok is, mely nagy részének főszereplője egy bizonyos Kisnovák, Timike, és egy bizonyos taxis – erről majd később szólunk.
Néhány alapvetés mellett (lásd például a betermel, a gempa, vagy akár a matyizik szavakat - ugyebár majdnem mindenki ismeri őket, nem?) olyan fogalmakkal is találkozhatunk - főleg szexualitás terén - melyről sokan talán egyáltalán nem szereztünk még tudomást. Nem hogy a kifejezésről, magáról az aktusról sem, a kötet tehát nagyon gazdag korunk szexuális aberrációit illetően. Félreértés ne essék, nem kell ahhoz prűdnek vagy szemérmesnek lenni, hogy az olvasó megrökönyödjön egy-egy szón, vagy legalábbis nagyon elfilózzon rajta (Szlengblog nélkül vajon tudja-e a kedves olvasó, vajon mit jelenthet a „pókemberezés” ? Nos, a könyvből megtudhatjuk. Érdekes, az egyszer biztos.)

De találunk például a lustálkodásra is több kifejezést, az egyik érdekesség például a „Donaldkacsázás”, melynek jelentése: otthonában, felsőtestén ruházatot viselve, fedetlen alsótesttel, említésre méltó cselekvés nélkül, céltalanul henyél. A céltalanul henyélésre egyébként több kifejezést is találunk a szótárban, ilyen például a koalázni is, igaz, ezt nem csupasz alsótesttel végzik.

A kötet néhány droggal kapcsolatos kifejezéssel is megismerteti az olvasót, a sima „kóla” magyarázata mellett például megtudjuk, a „teletabi” valamiféle szintetikus kábítószert takar, a „Géza” pedig a Gracidin (amfetaminszármazék), de a Szlengblogban bőven találunk a cigányságra használatos szavakat is (korvald, norvég, ork stb.)

A könyv legvégén megismerhetjük „az arcokat”, így Gyulabát, azaz Sikonya Gyula taxist, a Szlegbog háttértörténeteinek egyik leggusztustalanabb alakját, vagy Kisnovákot, Tasnádi Kálmánt, Pazgyera Gazsit, Pikács Tóniót, Adamcsik Tamást, a Timikét, vagy épp Misinszki Szabolcsot, azaz Kart.

Aki jól akar szórakozni, az mindenképpen szerezze be a Szlengblogot, hiszen tényleg letehetetlen olvasmány, és persze szülőknek is javallott tanulmányozni a jövőbeni generáció esetleges megértése érdekében.

Igazi paraszt szöveg ez a javából, azért jó lenne, ha nem szoknánk hozzá.