Ha az elmúlt évben valahogy elsiklottunk fölötte, és karácsonyra sem kaptuk meg, akkor kezdhetjük élére állítani a garasokat, mert a Carl Gustav Jung (1875-1961) hagyatékából előásott Red Book nem az Olcsó Könyvtár sorozatban jelent meg.
A mester halála óta eltelt fél évszázad elegendő lehetett volna arra, hogy minden fontos és kevésbé fontos írást elővegyenek, kiadjanak, körbejegyzeteljenek, hiszen a magyar nyelvű Jung kötetek is méteres helyet foglalnak a polcokon. Gondolhatnánk, nincs már titok Carl Gustav körül! Ehhez képest néhány éve kiderült, hogy az analitikus és a páciens közötti kapcsolatok sem mindig úgy alakultak, ahogy azt a mester elképzelte: az elmúlt években sokan és sokat cikkeztek arról, hogy vajon történt-e valami Jung és Sabina Spielrein között azon a bizonyos díványon…
Most meg itt van a Vörös Könyv, amit az örökösök évtizedeken keresztül egy svájci bank széfjében őriztek, és nem voltak hajlandók megmutatni senkinek. Hogy mire vártak, azt nem tisztünk kibogozni, de, tény, hogy Sonu Shamdasani, a Londonban élő pszichiátria- és pszichológia-történész évekig rágta az örökösök fülét, amíg azok engedélyezték a kiadást. Pedig semmi ciki nincs a kötetben, sőt…!
A 205 oldalnyi gyönyörű kalligráfiával készült kéziratos munka 53 egész oldalas képet, 71 oldalnyi illusztrált szöveget, és 81 oldal tiszta betűömlést tartalmaz. Az iniciálékkal, mandalákkal és látomásszerű képekkel zsúfolt kötetet Jung akkortájt kezdte készíteni, amikor szakított Sigmund Freuddal, és otthagyva a biztonságot nyújtó zürichi egyetemet, magánpraxist nyitott, hogy nekilásson rendszerré fejleszteni elméleteit.
Ebben az időben két figura (egy nagy fekete kígyó kíséretében) bukkant fel Jung életében, - mint utólag kiderült - a kollektív tudattalanból érkeztek. Egyikük, egy agg férfi, akit Jung Illés prófétával azonosított, és következetesen Filemonnak nevezett, a másik pedig a ledér táncával a Bibliába kerülő Salome (akit Jung anima-ként, azaz a férfiban élő nőként ismert meg).
Jung őszintén, vagy álszerény alázattal(?) hitte-állította, hogy a képek és szövegek, hasonlóan az elméletekhez (archetípusok, kollektív tudattalan, árnyékszemélyiség, stb.) nem saját agyszüleményei, hanem az aktív képzeletnek nevezett technikával a kollektív tudattalanból előhúzott kinyilatkoztatások”. A kötetet tizenhat éven keresztül írta-bővítette Jung, aki ezen idő alatt Liber Novusként emlegette, és csak végső állapotában nevezte el „Vörös Könyv”-nek, ami nem utal semmi többre, mint a könyvkötésnél felhasznált bőr színére.
Az Amerikában kiadott misekönyv méretű fakszimile-kötet bőséges jegyzetapparátus és kísérőtanulmányok mellett a szövegek angol fordítását is tartalmazza. A síron túl is tartó Freud vs. Jung mérkőzés sosem fog eldőlni, de most a freudiánusoknak kell előrántaniuk valami eddig titkolt csodafegyvert!
