A Művészetek Palotájában ritkaság számba megy, ha egy táncelőadás helyszínéül nem a Fesztivál Színházat választják. De az is igaz, hogy a flamenco éppen annyira zene, mint tánc, és akkor már persze színház is, na meg egy kicsit divatbemutató.

Alig két hete, hogy Spanyolország lett az EU soros elnöke, és máris annyi mindent akar: először is jó viszonyba kerülni a társ-elnökökkel, Belgiummal és Magyarországgal. Azt akarja, hogy túllépve az országról berögzült ósdi sztereotípiákon Európa egy új, talán valóságosabb képet alakíthasson ki magának a spanyolokról. Ennek érdekében pedig még arra sem sajnálja a fáradtságot, hogy a Művészetek Palotájába hozzon valamit, ami ízig-vérig spanyol, és úgy veszi birtokba a hagyományt, hogy közben – önmaga által - meg is termékenyíti azt. Ez a valami a Nuevo Ballet Español.

Az 1997 óta Madrid saját együtteseként ismert Nuevo Ballet-t két fiatal táncos-koreográfus, Ángel Rojas és Carlos Rodríguez alapította 1995-ben. Miután különböző előadásaikkal rangos díjakat és nagy népszerűséget szereztek maguknak saját hazájukban, turnéztak Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Venezuelában és az Egyesült Államokban is. Magyarországra egy korábbi, Sangre Flamenca című előadásukat hozták el, melynek szólótáncosai természetesen maga Rojas és Rodriquez.

A Nuevo Ballet Español az előbbi kategóriába tartozik. Nyolc zenészével és tizenkét táncosával a Bartók Béla Hangversenyterem egész színpadát betölti. Egy kiállítás képeiként követik egymást a produkciók, melyeket külön-külön is a kordában tartott szenvedély, a fegyelmezett munka, és a perfekcionizmus jellemez. Látunk táncot csoportosan, párban, hármasban (két férfi egy nő). Táncolnak csak a férfiak is, a köztük lévő összhang a szemlélő harmóniára irányuló vágyát elégíti ki. A színvonalas koreográfiákat látványos és ötletes fénytechnika is segíti, ami azonban már az amerikai musicalek világát idézi.



A flamenco eredetileg is afféle keveréktánc volt, amire az arab, szefárd-zsidó, indiai és egyéb táncok éppúgy hatással voltak, mint a cigány, vagy a spanyol kultúra. De a Nuevo Ballett Español koreográfusai számára ez a keveredési folyamat még ma sem zárult le. Éppúgy merítenek a klasszikus balettből, mint a jazzből, és minden „talált” motívumot olyan pontossággal illesztenek bele a koreográfiájukba, hogy alig lehet őket elkülöníteni a hagyományos mozdulatoktól. Annyi bizonyos, hogy a forgások idejének hosszúsága már a balett felé mutat, ahogyan az emelések is alapvetően idegenek a flamenco formakincstől.

Az előadás látványvilága tökéletesen magával ragadó. Minden tánchoz más és más ruha tartozik. Az erős rózsaszín, halványkék, vörös és fekete színű, fodros végű, flitteres, mélyen dekoltált, vagy éppen virágmintás ruhák valóban a szemünk elé idézik egy sokkultúrájú hagyomány esztétikáját, de éppen így utalnak a női szépség számtalan különböző megnyilatkozási formáira is. A Nuevo Ballet egy másik különlegessége, hogy a társulat szívesen használ újonnan komponált zenéket. A Sangre Flamenca hihetetlenül változatos, és minden szempontból remek számai Antonio Rey, Daniel Jurado, Gaspar Rodríguez nevéhez fűződnek.

A szólótáncokhoz a Bartók Béla Hangversenyterem színpadánál jóval kisebb térre lett volna szükség, és ezt a csorbát nem tudja kiköszörülni sem a világítás, sem pedig az, hogy a táncos egészen a proszcéniumig előre jön. Az intimitás ugyanis létfontosságú annál a mutatványszámba menő produkciónál, amikor egy férfi hosszú perceken keresztül szökken és dobbant, megszámlálhatatlanul sokszor egymás után, az egyre gyorsuló ritmus sodrásában, hihetetlen sebességgel, szinte követhetetlenül, egészen speciális feszültséget gerjesztve maga körül, amit az időnkénti kiállások okozta várakoztatás csak még tovább fokoz.

A megkívántnál nagyobb távolság ellenére a nézők nem maradnak az őket provokáló táncosok adósai. A körülbelül két órás est méltó lezárása az a kis ráadás, amit a proszcéniumon álló együttesből kiváló egy-egy énekes és táncos ad elő. A társulat kis kört alkot, és miközben az egyik énekesnő tapsol, vele szemben egy táncos fiú lép ki a többiek közül, hogy az énekesnő közvetlen közelébe kerülve, vad táncba kezdenek. Taps, dobbantások sorozat, mint a puskaropogás: egymást átkarolva, táncolva hagyják el a színpadot. Ez a ráadás olyan érzést kelt, mintha minden eddig látott dolog csak valaminek az utánzata lett volna. Egy nagyon profi, és rendkívül látványos előadás, de mégis csak színház. És mintha ez az utolsó tánc folytatódna odakint, ami maga az élet.

„SANGRE FLAMENCA” - Flamenco est a Nuevo Ballet Espaòol előadásában
Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2010. január 14. (CS) 19:30


'SANGRE FLAMENCA'


Zene:
Antonio Rey, Daniel Jurado, Gaspar Rodríguez

A zenekar tagjai:
Gaspar Rodríguez, Daniel Jurado - gitár, Enrique Terrón-ütőhangszerek, Nicasio - cselló, Ramiro Obedman - fuvola, Thomas Potiron - hegedű, María Rosa Navarro, Davinia Jaén - ének

Jelmeztervező:
Modesto Lomba, Carlos Rodríguez

Díszlettervező:
Anselmo Gervolés

Művészeti vezető, koreográfus:
Ángel ROJAS, Carlos RODRÍGEZ