Rakovszky Zsuzsa A Hold a hetedik házban című novellás könyvében néhány szövegnek van köze a Holdhoz, a sors és a véletlen ár-apály jelenségeihez, de az írásoknak legfőképpen az irodalomhoz van közük.

A véletlennek nincs az ár-apály jelenséggel leírható kiszámíthatósága, elvégre attól véletlen, bár minden véletlenszerű jelenségre rávetül a Hold fénye. Rakovszkynál a véletlenül kiöntött levesnek is egy életre szóló következménye lesz. Az írónő látszólag esetlegesen sűrít, fókuszál, majd hanyag eleganciával ugrik át éveket, de mégis el tudja hitetni velünk, hogy az adott novella megformálása csak úgy képzelhető el, ahogy ő leírta. 

Meglepő, hogy a nagyvonalakban elbeszélt életek teljesnek tűnnek, hogy a rendszeres kihagyások, kiállások ellenére is magunk előtt látjuk az életíveket, a sors munkálkodásait. Kétségtelen, hogy Rakovszky a lokalizáció és a lírai atmoszférateremtés nagymestere, de nem egy szöveghelyen a költőnő tárgyis költészetének rutinja dolgozik, olyan mintha készre formált, kissé felhígított verssorokat olvasnánk egy befejezetlen költeményből. 

Ugyanakkor Rakovszky nem egy esetben úgy teremt lírai hangulatot, hogy nem él a költészet klasszikus képfestő eszközeivel, hanem a tárgyiasult világot írja le, melynek hatóereje nem egy esetben nagyobb, mintha klasszikus költői képek variánsaival finomítaná a szövegét: „…motorkerékpárja ott támasztja-e a folyosón a falat, vagy csak az a pár fehér folt virít a helyén, ahol leverte a vakolatot.” 

Annak ellenére, hogy a novellákban talán túlságosan is erősek a hatvanas, a hetvenes és a kétezres évek tárgyi leltárai, hangfekvésben mégis közeli rokonságot mutatnak a korábbi regény, az ötvenes években játszódó A hullócsillag éve világával. Az intim, fülledt terek nem egy esetben kozmikus tágasságot kapnak, űrhajósok, bolygók úsznak be az intim miliőbe. 

Rakovszky lételméleti-egzisztencialista, talán kissé konzervatív történeteinek hősei alapvetően nők, olyan nők, akik áldozatok is egyben, akik a férfi terror elől az álmokba menekülnek, de álmaikban sem lelhetnek megnyugvást, mert az álmok szereposztása szerint a homályos férfialakoknak a fenyegető a jelenléte.
A csillagok után a Hold világlik Rakovszky írásaiban, hogy a történetek kóbor lelkei - például az a nő, aki temetésre készül, de tévedésből egy másik temetőbe megy és egy másik gyásszertartásra érkezik – hazataláljanak.