Szobrot kapott Nagysurányban Bosnyák Zsófia, az Érsekújvárhoz közeli felvidéki városka leghíresebb szülöttje.

Az életnagyságú bronzszobrot, Jaroslav Gubric alkotását a városközpontban lévő egyházi általános iskola előtt állították fel, amely a jótékonyságáról és mély vallásosságáról ismert várúrnő nevét viseli. 

"Hadd idézze ez az emlékmű Bosnyák Zsófia krédóját, hogy az ember után csak a jócselekedetei maradnak fenn, minden mást elvisz a kegyetlen idő" - jelentette ki a keddi szoboravatáson Imrich Várady, Nagysurány polgármestere. 

Bosnyák Zsófia 1609. június 2-án született. Édesapja a híres törökverő végvári vitéz, Bosnyák Tamás báró az adott korhoz viszonyítva kiemelten iskoláztatta és egyházi nevelésben részesítette. Fiatalon ment férjhez Fülek és Szendrő kapitányához, Serényi Mihályhoz, aki azonban korán meghalt. Húszéves korában a fiatal özvegy Wesselényi Ferenc báró felesége lett, és az észak-magyarországi Strecsnó várában telepedtek le. 

Kastélyuk a közeli Vágtapolcán volt. Wesselényi ritkán tartózkodott otthon, Zsófia nagyon vallásosan élt, s már életében szinte szentként tisztelték. 1644. április 28-án bekövetkezett halála után a sztrecsnói vár kriptájában mumifikálódott a teste, melyet 1728-ban a vágtapolcai templomban állítottak ki. A múmiát tavaly áprilisban egy pszichikailag sérült zsolnai férfi felgyújtotta.
A szlovák katolikus egyház vezetése tavaly ebből az alkalomból jelezte, hogy kezdeményezni kívánja Bosnyák Zsófia boldoggá avatását.