Lehet-e románc egy nagyon szép, jómódú, kissé vadóc lány és egy első látásra kevéssé vonzó matektanár között? Dyga Zsombor harmadik nagyjátékfilmje csak sejteti a választ, ahogyan az egymásra épülő titkok sem mondatnak ki direkt módon.

Pedig a filmben nagyon sokat beszélnek. Lényegében csak ezt teszi a három szereplő. Ez dramaturgiailag indokolt: először a mackós Zoli (Elek Ferenc) így akarja meggyőzni a gyönyörű és édesen vadócnak ható Esztit (Tompos Kátya), hogy legyen folytatása az étteremben megkezdett randinak, aztán pedig félig-meddig lezárt múltja készteti a „szóbeli” kutakodásra.



Amikor a lány megtudja, amiről a néző már a film elején értesült egy rövid telefonbeszélgetés kapcsán, miszerint Zoli történetesen két gyerekes apa, – mint azt a nézőnek szóló felvezető, az iróniát sem nélkülöző telefonbeszélgetés a gyerekekre vigyázó nővel is bizonyítja, szerető, aggódó, gondoskodó apa – felébred benne a kíváncsiság. Innentől kezdve a lány, vagy mint aztán kiderül, a lány bátyjának (Rába Roland) modern technikával jól felszerelt, tágas és letisztultra dizájnolt belvárosi „pecójában” folytatódik az ismerkedés, melynek során a néző a szereplőkkel nagyjából szinkronban tudja meg az új információkat és rakja össze a múltat, amiben mindhármuk sorsa összeér.


Rába Rolandnak mindenképp elhisszük a némileg arrogáns, cinikus, az érzelmek és felelősség hatására elgyávuló sztárszakácsot, és a többieknek is csak egy-két mondat (Kátyánál némelyik káromkodás, illetve az ABC-s vásárlás jeleneténél a furcsa sebesültre való rácsodálkozás) bicsaklik meg. Alapvetően mindhárom színész árnyalt, érző alakítást nyújt, és fel tudja kelteni, fenn tudja tartani az érdeklődést, már ha ezt a mai néző ingerküszöbe lehetővé teszi.


Aki ugyanis a ’szex, szerelem, erőszak’, de legalábbis gyors vágások nélkül nem tudja elképzelni, hogy izgalmas lehet egy mozi, vagy aki a filmben amúgy párbeszéd szintjén megpendített társadalmi problémák kibontására vágyik, mint a melegkérdés, a hagyományos értékrend pl. a házasság válsága, vagy az újgazdag életforma versus kisemberi lét, az egy idő után nem éri be a szépen fényképezett, megkomponált tónusú képkockákkal, a szereplőkről készült közelikkel, a szövegekbe épített apró, kedves sziporkákkal és a véletlennel a végletekig játszó titkolózással.

Akit viszont érdekelnek az emberi történetek, mondjuk a Pad a parkban "folytatása", a színházban szereti a kamaradarabokat, ala Ibsenbe oltott Csehovot, értékeli a jó színészeket illetve az The Uptown Felaz zenéjét, valamint szívesen szurkol egy esélytelennek látszó szerelemnek, már most váltson jegyet az igen profi színvonalon bevezetett filmre (ld. honlap).