A nemzetközileg is elismert zenepedagógus tevékenysége meghatározó volt egyebek mellett a sérült, többek között autista gyerekek zenei nevelésében is. A zenepedagógust vasárnap, életének 80. évében családja körében, az egyesült államokbeli Arlingtonban érte a halál, temetéséről később intézkednek.
Kokas Klára tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár és karvezető szakán (1950), majd az ELTE lélektan-pedagógia szakán (1970) végezte. Pályáját 21 évesen karvezetői tanári diplomával kezdte, majd négy évvel később mestere, Kodály Zoltán támogatásával zenei tagozatos iskolát és zenei óvodát alapított Szombathelyen.
Figyelme egyre inkább arra irányult, milyen improvizatív mozgásokat ihlet a zene a gyerekeknél, illetve ez a mozgássor miként járul hozzá személyiségük kibontakozásához. E téren végzett kutatásai, könyvei jelentős nemzetközi szakmai elismerésekben részesültek. Idehaza és külföldön sokan méltatták munkásságát, 1970-től 1973-ig az első amerikai Kodály Intézet a Kiváló pedagógus és a Kodály Intézetért díj kitüntetettje. 1973-tól a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet főiskolai docense. 1990-től az AGAPE Zene-Életöröm Alapítványt vezette.
Könyvei több nyelven megjelentek, filmeket, videóműsorokat készített. A közelmúltban fejezte be az életművét összegző DVD-sorozatot. A Kodály emlékérem, a Kiváló pedagógus és a Kodály Intézetért díj kitüntetettje. Nádas Péter író megfogalmazása szerint "Kokas Klára a szó legősibb értelmében tanító. Varázsló, aszkéta, szent, aki nem pusztán tudását adja át, hanem önmagát, teljes, kiművelt személyiségét. A gyerekek, akiket megtanít a mozdulat szabadságára és a zene szeretetére, valószínűleg ezt a titkot lesik el tőle".
