Ahogyan Orfeusz alászállt az Alvilágba, hogy visszahozza onnan a kedvesét, Eurüdikét, úgy „száll” le Val Two River városába, és bár nem tervezi, hogy megment bárkit is, mégis új életet fakaszt egy nőben. Sopsits Árpád az Orfeusz az Alvilágban-t, Tennessee Williams egyik legnépszerűbb drámáját a Nemzeti Színház alvilágába álmodta.

Williams darabja egyértelműen utal a mítoszra, és ahogyan a cél, vagyis a boldogság előtti utolsó pillanatban Orfeusznak ott kell hagynia a szerelmét, úgy Val-nak is el kell veszítenie Ladyt, akit az Alvilág Ura, a halálos beteg Jabe két jól irányzott lövéssel taszít egy újabb, immár végleges halálba.


Mitikus légkör lengi be a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadát is, ennek pedig a néző részese lesz. Valódi pokol-járás a darab, ahol előre elrendelt a lehetetlen. Titokban azonban minden esélytelensége ellenére reménykedő küzdelem folyik egy nagyobb erővel, az összekapaszkodó rosszindulattal és kegyetlenséggel szemben. A mitikus harchoz illő díszlet dukál: a színpadról hatalmas lépcső vezet fölfelé, ami egy ellipszis alakú sínen haladva erősíti bennünk a mélység és távolság egymást átható illúzióját.

Hová vezet ez a lépcső? Az első, szemeink elé táruló képben a Valt alakító Szabó Kimmel Tamás jön le rajta, miközben a jelenet hátterében hangos zene szól. A hangulat egyszerre nagyon pokoli és nagyon amerikai, a lépcső tetejéről lefelé lépegető fiú a kígyós bőrdzsekijében, olyan, akár egy cowboy. Odalent egy öreg indián (a pokol démona, vagy szentje, egy sötét ördög, egy néger kuruzsló) várja a táncos-koreográfus Gergye Krisztián személyében.


De ez a lépcső vezet fel a nagybeteg Jabe szobájába is, az emeletre. Ebben az esetben a fönt jelenti a poklot, és a lent, a bolt mögötti cukrászda, a Lady meggyilkolt apja szőlőskertjének mása, lesz az elveszített éden. A lépcső állandó szereplő az alászállás, és a fölemelkedés körkörösségében.

Az Udvaros Dorottya alakította Lady kemény asszony, mert sorsa azzá tette. Rendes ember- ahogyan Val is mondja róla. , A bizalom és bizalmatlanság között hánykolódik, ám amint bízni kezd a fiúban, keménysége feloldódik. Szenvedélyes ember, aki igyekszik megfékezni szenvedélyeit. Az éppen harmincéves Val egészen más: ő nem élt és nem szenvedett még annyit, mégis megcsömörlött már a nőktől, a szórakozásoktól, ezért nem érdekli a lázadó Carol Cutrere rajongása sem. Péterfy Bori Carol-ja igazi vamp, de egyben érzékeny és szeretetre éhes nő is, aki minden exhibicionizmusa ellenére sem önzőbb, mint akármelyik másik szereplő.


Kik vagyunk mi, akik a téglalap alakú színpad két oldalán felállított nézőtéren ülünk? A rasszista városka rosszindulatú lakói, akik felgyújtották a ’digó’ szőlőjét? Vagy valakik egy másik városból, valahonnan messziről, akik mindezt hidegen, vagy éppen felháborodva nézik, elgondolkodnak, vagy éppenséggel együtt éreznek?

R: Sopsits Árpád SZ: Bodrogi Gyula, Udvaros Dorottya, Szabó Kimmel Tamás, Terhes Sándor m.v., Péterfy Bori, Szarvas József, Nagy Mari, Murányi Tünde, Söptei Andrea, Molnár Piroska, Gergye Krisztián