A jó feldolgozás nem könnyű műfaj: Beck új, teljes egészében interneten hozzáférhető projektje nem elégszik meg egyes számokkal - albumokat értelmez újra alkalomszerűen összejövő zenészeivel.
A jó feldolgozás nem könnyű műfaj, a legutóbbi sikerültebb példa Rosanne Cash még anno az apja által ajánlott country-dalokból szemezgető albuma, kevésbé sikerült pedig Peter Gabriel saját számokat feldolgozó, most megjelent gyűjteménye. De minek is elégednénk meg egyes darabokkal, ha egész albumokat is átformálhatunk a saját hangzásvilágunkra?
Beck Hansen, művésznevén egyszerűen csak Beck ezzel a céllal alapított egy kis egyesületet, melynek tagjai véletlenszerűen jönnek össze egy-egy napra örömzenélni Los Angelesben. A Record Club minden találkozóján egy albumot játszanak fel újra az így összegyűlt indie-k, az aktuális anyagot reggelinél választják ki és délután már rögzítik is az elkészült művet. Nincs próba, nincs terv, Beck honlapján aztán meg lehet hallgatni a végeredményt.
Az első ilyen album a Velvet Underground & Nico, ebben Beck még maga muzsikált pár barátjával, aztán a Songs Of Leonard Cohen válogatásban MGMT und Devendra Banhart is közreműködött. Skip Spences Oar a legújabb projekt, melyhez Wilco, Feist und Jamie Lidell is a cityben vendégeskedett, a napokban pakolják fel az Oar utolsó számait a felületre.
A Clubhoz már 20 zenész csatlakozott, az együttes mindig másképp szól. Beck hangja jó összekötő az amúgy is melankolikus hangulatú eredetik számokhoz, az alájátszott anyag viszont sokszor egészen különbözik a kiindulástól. A Velvet Underground All Tomorrow's Parties gyengéd elektro-ballada, Leonard Cohen Stranger Song groovie lesz, Skip Spences folkos miniatűrje, a Lawrence Of Euphoria teljesen őrült stúdió-jam-sessionná fajul.
Posztmodern a javából!
