A szerelem olyan, mint a katonaság, nem hibázhatsz, mert elvérzel a boldogsághoz vetető rögös úton, mely jó szándékkal és jó szagokkal van „kikövezve”. Sade Soldier Of Love című új lemezével nem hibázott, már csak azért sem, mert ő adja ki a parancsokat, és ő a végrehajtó is.

Sadét az allmusic guide az R&B-hez sorolja, ezért sincs értelme a kategóriáknak, Sadéval kapcsolatban pedig különösen nem. Új lemezének címadó dala, a Soldier Of Love például egészen triphoposra sikeredett, a Portishead legutóbbi lemezének militáns melankóliája is visszaköszön benne, mégsem lehet Sadéra azt mondani, hogy köszönő viszonyban lenne a triphoppal. 

A Soldier Of Love erős lemez, gazdagon rétegzett, választékos hangszerelésű munka, értékelhető dallamvilággal, atmoszférával. Persze, tíz év önkéntes száműzetés után természetes, hogy maximalizmust várunk a művésznőtől, de Sade lemezei akkor is hibátlanok voltak, amikor sűrűbben követték a megjelenések egymást (Diamond Life, 1984, Promise, 1985, Stronger, Than Pride, 1988). 

A dalokban előtérbe húzták a dobsávokat, ami sokkal markánsabbá, karcosabbá teszi a lemezt, a korábbi lágyabb, bársonyosabb soundhoz képest. A 2000-ben megjelent, Grammy-díjas Lovers Rock is szépen csiszolt gyémánt volt, igen erős elmozdulást jelentett a korábbi évődő, buja, egzotikus soul-jazz futamok után, de a Peter Gabriel stúdiójában rögzített Soldier Of Love Rilke szavaival élve az „erősebb lét közelében” fogant, ihletettebb, megéltebb, ambiciózusabb lemez. 



De a kollekció a soul-os karakterét így sem veszítette el. Szerencsére kevesebb az érzéki, sztriptízre ingerlő szaxofon, a belassult reggae-s pulzálás, a lemezen az első néhány albumhoz képest kevesebb a hatásvadász elem és a zenei sztenderd, merészebb, experimentálisabb lett a Soldier Of Love hangképe.
A több, mint 25 éves pályán talán szerény vállalásnak tűnik a hat sorlemez, ugyanakkor az eddig három Grammyt besöpört Sade életműve hibátlan perfekcionista munkák gyűjteménye. 

Az album szépen szerkesztett, szép ívet futnak be a dalok be, nehéz lenne kiemelni egy-egy szerzeményt, de ha ragaszkodnánk ehhez, akkor a Long Hard Road-dal, a nyitó The Moon And The Sky-jal, és a címadó Soldier Of Love-val tennénk kivételt. Illetve a Bring Me Home-mal, mely dinamizmusával okozott kellemes meglepetést. Sade a Soldier Of Love-val bebizonyította, hogy a lélektani hadviseléssel is meg lehet nyerni ütközeteket, melyhez legjobb, ha zenét vetjük be csodafegyverként.