Akit meg lehet ijeszteni egy öregkori road movie-val, az megérdemli. Mert a Mindenki megvan nagyszerű film, azoknak ajánljuk, akik ún. léthazugságban élnek. Tehát szinte mindenkinek.

Frank (Robert De Niro) egyedül maradt, miután felesége meghalt. Hiába van négy nagyszerű gyermeke, azok rá se hederítenek egyre magányosabb apjukra, aki úgy érzi, össze kell tartania a családot, ahogy a neje is tette. Csakhogy a kissé merev Frank-nek nem nyílnak meg az azóta már felnőtt gyerekek, sőt, végig hazudnak – ahogy azt az anyjuktól tanulták. 



A Mindenki megvan a kisember-mozik legjobb hagyományait folytatja. Frank Goode nyugdíj előtt egy huzalgyárban dolgozott, és azzal vigasztalta magát, hogy legalább a gyerekeiből lesz valaki. Ebben a hitben élt, ezzel nyomasztotta  gyerekeit, akik valósággal elmenekülnek előle. Még azután is lerázzák, hogy özvegyen maradt, de ebbe Frank nem akar belenyugodni. Útra kel, és megnézi, hogy élnek az Államok különböző városaiba költözött gyermekei. Bár a melós Frank művészt akart nevelni csemetéiből, maga csak csetlik-botlik a galériák, hangversenytermek, reklámügynökségek világában. 

Ő az öreg trotty, aki még régi, analóg fényképezőgépet használ, aki évek múlva jön rá, hogy a bőröndje gurulós. Itt maradt a régi világból, amikor az emberek még nem mobilon és e-maillel kommunikáltak, hanem szemtől szemben beszélték meg a dolgaikat a kocsmaasztalnál. A távvezeték aztán fontos motívuma lesz a filmnek, ugyebár a kommunikáció szimbóluma, annak ellenére, hogy a 2000-es évek elejére, a skype és a mobil korában már lassan az is a régi világhoz tartozik.



A távvezetékgyártó Frank nyugdíjas korára rájön, hogy a festőművész fia drogos, hogy legkisebb lányának gyereke van, hogy a karmesternek képzelt fia nem is karmester, hanem csak ütős, és hogy a reklámügynökségnél dolgozó lánya külön él a férjétől. Hogy mekkora léthazugságban él a család, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a gyerekek nem merik megmondani apjuknak, hogy David, a festő drogtúladagolásban meghalt. 

A szépen fényképezett lassan csordogáló történetet itt-ott a már kötelező reklámfilmes hatású vágások pörgetik meg, de a mozinak olyan az érzelmi háztartása, hogy ha ennél gyorsabb lenne, nehezebben hordanánk ki azokat a traumákat, melyeket Frank-kel mi is megélünk. Frank az életéért küzd. Rájön, hogy teljesen magára maradt, hogy nem szereti senki, hogy semmi értelme nem volt annak, amit csinált az elmúlt közel hetven évben. 



A családban próbálja megtalálni újra élete értelmét, nem csoda, hogy minden gyerekétől megkérdezi, amikor elbúcsúzik tőlük a váratlan látogatások végén, hogy boldogok-e. Közben buszra fel, vonatról le, kamionból ki, repülőbe be. Végigjárjuk Amerikát, New Yortól Chicagón és Denveren át Las Vegasig. Itt is gurulós bőrönd a főhős állandó társa, mint az Egek urában. A bőrönd, mint az élet súlya, amit magunkkal cipelünk. 

A Mindenki megvan című családi dráma valójában egy remake, Giuseppe Tornatore 1990-es Stanno Tutti Bene című filmje alapján készült. Kirk Jones rendező minden szálat elvarrt, még a Szép remények című Dickens-regényt is megidézi festő fiának története, arról nem beszélve, hogy a mozi igazi sztárkoszorú, olyan virágokkal, mint Kate Beckinsale és Drew Barrymore.