Úgy tűnik, Tóth Zita megfejtette az emberiség egyik nagy rejtélyét. Tudni illik, hogy hova tűnnek a zoknik. Filc, a zoknimuki című regényéből minden kiderül.
A fiatal jogász úgy döntött, könyvet ír, kiadót keres. Barátai, ismerősei csak legyintettek a tervre, de neki lett igaza. A gyerekek rajonganak a bohókás kis manókért, a szülők a nyelvi fordulatokban találják meg a maguk szórakozását, a Filc, a zoknimuki című könyvben.
Korábban is írogattam már, de a gyermekmese ötlete teljesen váratlanul jött. Nem tudom, mi válthatta ki, csak azt, hogy a könyv megírása előtti időszakban a hatezer lábbal a földön állok attitűdömből engedtem, és a szüleim szerint is egyre jobban hasonlítok gyermekkori önmagamra. Talán ez hozta azt, hogy belevágjak egy gyerekeknek szóló mesébe.
Munka után írtál, amolyan hobbi íróként?
Főleg esténként, és a parlamenti ülésszünetek is jó alkalmat teremtettek arra, hogy alkossak. ( Zita az államigazgatásban dolgozik)
Általában a gyerekkönyvek szerzőinek vannak saját csemetéik. Neked?
Mint nő, nem vagyok érintett de mint gyerek, igen. Erősen őrzöm magamban a gyereket, így nem is kell erőfeszítéseket tennem, megvan még az a szemlélet. Azt mondta egyszer valaki, hogy ez azoknál van így, akik jól érzik magukat az otthoni közegben.
Ez sose fog megváltozni, mert a jó gyerekkort viszem magammal egy életen keresztül, és valahogy bele tudok helyezkedni ebbe a gyermeki státuszba. Nem tudom, másoknál is így van-e de nagyon le tud kötni egy jobb mese. Nagyon más, mint a hétköznapok, a rohanás, a munka. Vagyis nem is más, csak oda kell figyelni a hétköznapok történéseire.
Hogy született a könyv ötlete?
Valahogy úgy kezdődött, hogy elveszett a zoknim. Aztán megjelent előttem egy manó, aki elvitte. Erről eszembe jutott, hogy kiskoromban mennyire szerettem a manókat, és hogy miért ne írhatnám le.
A fióknak írtad?
A magam örömére írtam, ez is ment volna a fiókba, nem ez lett volna az első eset. Nem nagyon kerestem a lehetőségeket. Ez volt a leghosszabb művem, eddig inkább novellákat írtam, vagy befejezetlen regényeket. Átnéztem, és akkor jutott eszembe hogy ezzel az erővel el is vihetném valahová, nem veszíthetek semmit.
Nyakadba vetted a várost a kézirattal, hogy csókolom itt vagyok?
Az első az volt, hogy ne hallgassam meg, amit mások mondanak. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy reménytelen, nagyot fogok koppanni, meg milyen kis naiv vagyok. Aki ismeri a mai magyar könyvpiacot, annak eszébe se jut könyvkiadót keresni.
Szerencsére én nem ismertem. Megnéztem, kikhez mennék el szívesen. Kértem időpontot. Az Athenaeum volt az első kiadó, amely biztosította a személyes találkozó lehetőségét. Miután elolvasták a szinopszist és a szemelvényt, arra kértek, hogy máshová ne is menjek el. Szerencsés vagyok abban az értelemben is, hogy volt idejük átolvasni a kéziratot, mert állítólag van, hogy akár egy év is eltelik, mire érdemben foglalkozni tudnak vele.. A könyvet a nővérem illusztrálta, ez is tetszett nekik, annak ellenére, hogy a testvérem nem grafikus, hanem könyvtáros. Az utóbbi időben kezdte elhagyni ezt a hobbiját, én meg azt gondoltam, hogy ez milyen jó lenne neki. Belőle is erős érzelmi töltetett váltott ki a történet, így nem kellett rábeszélni a munkára. Csak úgy, magunknak készítette, nem gondolta, hogy megjelenik. A kiadónak tetszettek a rajzok is, és megrendelték az illusztrációt is.
Hány éves korosztálynak szántad?
Nem a legkisebbeknek, mert akkor az érthetőség érdekében vissza kellett volna fognom magam nyelvileg, és én szeretem ezeket a blikkfangokat. Tapasztalatom szerint a kisebbek úgy 10 éves korig az apró részleteket élvezik, nem is a történéseket. Ez egy új tapasztalat, hogy a kicsik nem feltétlenül számítanak nagy dolgokra, vagy fordulatokra, míg az idősebbeket inkább ezek kötik le.
Nekem nagyon tetszettek a való világból vett apróságok, ahogy megmutatod benne a manók világát.
Sokak szerint nagyon érzékletesen vannak megírva a jelenetek. Többen mondják, hogy vetít a szöveg, és látják maguk előtt a dolgokat, - ettől hitelesebbé válik számukra az egész történet.
Volt előképed? Janikovszky, Csukás, Lázár?
Valahogy biztos beépültek az olvasott és szeretett mesék, kiskoromban főleg klasszikusokon szocializálódtam. Felnőtt fejjel már csak a zoknimukik megírása után olvastam mesét. Vannak kedvenceim, Paddington medve, meg persze Micimackó az esetlenségével, ami a főszereplőmet is részben jellemzi.
Akkor nem is nézted meg, hogy épül fel egy gyerekkönyv ?
Rövid ideig azt gondoltam, hogy némi tudatosság nem árt, vettem hát egy szakkönyvet.. A hatodik oldalon tettem le, tele volt bonyolult körmondatokkal, magyarázatokkal, így rájöttem hogy sokkal jobb ha ösztönösen írok. Egy színházi társulat is megkeresett, hogy szívesen színpadra állítanák a darabot, de ez pénzhiány miatt később meghiúsult.
Különlegesek, kedvesen esetlenek a figuráid.
A mai gyerekkönyvek posztmodern illusztrációkkal vannak tele, ami biztos nagyon modern, de a gyerekeknek szerintem nem erre van szükségük. A nővérem is tudott volna hasonlókat, de nem akart, pont azért, mert ez egy gyerekkönyv. És a kiadó is azt mondta ettől olyan friss az egész.
Tesztelted gyerekeken?
A könyv megjelenése előtt nem, mert a családban éppen nem volt ebben a korcsoportban gyerek. Egy gyerekpszichológus ismerősöm olvasta át, és véleményezte, hogy milyen korosztálynak szól (nagyjából hat-hétéves kortól).
Második rész? Újabb drámák a mukiknál?
Annyit elárulhatok: a második részben a fő konfliktus forrása az lesz, hogy mivel a zoknimukik összebarátkoztak Félixszel, mindent tőle fognak kérni, és még jobban ellustulnak. Ezt egyfajta társadalomkritikaként is felfoghatjuk. A mukik listákat készítenek, hogy mit szeretnének, és meg is őrülnek egy kicsit. Az emberi világ begyűrűzik a mukikhoz, és megváltoztatják a manókat. Olyan dolgokat kérnek, amire nincs is szükségük, és nem is tudják hogy mi az. Ózonlyuk, mobiltelefon, terrorizmus: ezeket mind meg akarják szerezni, és megrágni.
Eddig hiányzott a szerelmi szál a történetből, a második részben ez megjelenik?
Persze. Még nem döntöttem el, hogy Kelme Linda vagy Biberke lesz-e a mukilány neve, de megismerkedésük Filccel nagyon kalandos lesz.
Közéjük tartozik Filc, a hétéves mukifióka is, aki bár nagyon szereti haspók apukáját, kissé hisztérikus anyukáját és gondtalanul vidám kistestvéreit, mégis úgy érzi, valamiért különbözik tőlük.