Szerinted van-e olyan, aki ne próbálta volna ki gyermekkorában – a tudatállapot öngerjesztéseként – hogy addig forgott körbe az udvaron, míg el nem szédült, hogy visszatartotta a lélegzetét ameddig csak tudta, vagy hogy gurult le a domboldalon fékezés nélkül?

Az alkotás ugyanolyan, nem hétköznapi tudatállapotot hozhat létre bennünk, amely iránti vágy ifjú korunk óta bennünk van.
A művészet, az élmény transzcendens tapasztalatokat adhat, felveri az életörömöt, a figyelmet az ember felé fordítja, lehetőséget ad a kommunikációra.
Művészeti iskolában, ahol tanítok és ahol készültek ezek a festmények – azt tapasztaltam, hogy a képeket alkotó gyerekeknek az élményszerű foglalkozások, majd a festés során sikerült józanul is – „elszállniuk”, átélniük addig még kevéssé tapasztalt élményeket, érzéseket.

-…és akkor föltehetjük a kérdést: hogyan alkalmasak a művészetek, az alkotás a módosult tudatállapotok elérésére – és akár a szenvedélyproblémák megelőzésére?
Közvetlenül, mintegy pirulaként alkalmazva, valószínűleg sehogy.
Ugyanakkor, ha arra gondolunk, hogy lehet-e szenvedélyek nélkül zenét hallgatni, festményeket, szobrokat, színházi előadást nézni, azaz – befogadni, vagy lehet-e szenvedélyek nélkül, (szenvtelenül) zenélni, festeni, táncolni, színházat csinálni, dramatikus játékot játszani, azaz – alkotni, akkor valamit mindjárt megtudunk saját szenvedélyeinkről, a szenvedélyekhez való viszonyunkról…
Az önfeledt befogadás és alkotás ugyanis felszabadít, oldja a gátlásainkat, szorongásainkat, kitágítja tudatunkat, eufóriát okoz, fokozza adrenalin szintünket, segíti spontán megnyilvánulásaink kibontakozását, kreatívabbá tesz és még sorolhatnánk. Hamvas Béla szavaival élve „az élet magasabb körében mindig eksztatikus, vagyis mámor, - a művészi alkotás, a gondolkodás, a műalkotás átélése, az olvasás, a tanulás, a szerelem, a gyönyörködés, a tánc, a zene, az utazás, a meditáció.”

- De vajon nem hoznak-e létre hasonló változásokat egynémely drogok, kábítószerek…? És ha igen, akkor mégis mi a különbség?

- „Narkózis is azért van, mert az élet kevesebb mámort nyújt, mint amennyit az ember kíván. A narkózis azonban mesterséges önkívület, ájultság, - belezavarodás a sokszerűségbe. Annyi, mint kiszolgáltatva lenni annak, ami határozatlan és bizonytalan, ami szétfoszlik és inog, amiben nincs egység és állandóság, ami szétfolyik és elpárolog.” írta Hamvas Béla. A kábítószerek világa a semmibe való szétfoszlás önkívülete.
Tudatállapotaink olykor csábító határtalanságán keresztül ugyanakkor a valódi műélvezet és műalkotás segít megtapasztalni lehetőségeink, képességeink, határaink szabadságát is.
„A művészetek, a zene nyelvével lehet a legközvetlenebbül szólni a lélekhez. El lehet vezetni a saját belső poklába, de a legnemesebb eksztázishoz is vezet rajta keresztül út. A harmónia és a nyugalom megteremtésével egy belső úton jár befogadó és alkotó egyaránt. A mai rohanó világban a „legnemesebb eksztázis” az, amikor az ember egy röpke időre magába mélyed és saját legmélyebb önvalóján keresztül tapasztalja meg a világot.” (Kövi Szabolcs zeneszerző).

Eksztázis – Hamvas Béla szavaival –annyi, mint kívül állni. Kívül állni a szétszórt nyugtalanságon és belül állni a megvalósított egységen.

- Ha a gyerekek ki tudták festeni érzéseiket, félelmeiket színekkel és formákkal, akkor a káros szenvedélyektől való szabadulás egyik eszköze lehet-e a műalkotás, a műélvezet?

- Az „utazásnak”, „repülésnek” nem kell ijesztőnek lennie ahhoz, hogy élvezetet találjunk benne. A biztonságos utazás, az alkotás nem pusztán kilépés a valóságból, hanem sokkal inkább a valóságba tett kirándulás.
Úgy gondolom, a művészetek, az alkotás által létrehozott eufória menthet meg a tévutaktól…

Bővebben:http://www.kult13.hu/896

A programsorozat programjai 2010. március 25-én 9:00 órakor kezdődnek.