Szuperprodukciókkal köszönti a tavaszt a Vígszínház. Az Almodóvár filmből készült Mindent anyámról bemutatója után közel két héttel már itt is van a váltott szereposztásban látható Hegedűs a háztetőn.

A nagyszabású nyitány után meseszerű háttér előtt bontakozik ki Tevje, a tejesember, Sólem Alechem regényhősének története. A tejesember imái az ő urához szólnak, de a szavai egészen bizalmas, sőt kedélyes viszonyra utalnak: ők ketten úgy látszik egész ’jóban vannak’.

Tevje egyszerre népe hűséges és hagyománytisztelő tagja, és egy, az egyéni boldogságkeresést elvetni akarata ellenére sem tudó humanista ember. Szegény, de sajtot ad a nála is szegényebb diáknak, a felesége beleegyezését Cejtel lánya szerelmi házasságába egy hazugsággal csalja ki, és bár sosem lázad, sőt kész alávetni magát akár a verésnek is, mégsem hagyja szó nélkül a körülötte zajló eseményeket. Látszólag ugyan csak össze-vissza fecseg, valójában azonban éppen az ő anekdotái nevelik meg az embereket, és szégyenítik meg azokat, akik rossz úton járnak.

A darab egy falu, a zsidók lakta Anatevka életébe nyújt bepillantást, ahol az orosz katonák pogromokat hajtanak végre. A Vígszínház hatalmas színpadán ugyan van elég hely, hogy elférjen rajta akár egy egész falu is, ennyi ember mozgását összehangolni mégsem lehet könnyű feladat.

Zene és tánc követik egymást, olyan szoros egymásutánban, mint ahogyan az eljegyzést ünneplő falubeliek összefogódzkodnak. Jiddis táncokat járnak, amibe aztán lassanként belevegyül az orosz is, hogy végül a két nép képviselői együtt ropják…

Az egyébként is mozgalmas, és látványos előadás talán legizgalmasabb jelenete Tevje „álma”, amikor is a felesége, Golde halott nagymamájától a mészáros, Lázár Wolf első feleségéig mindenkit odacitál, hogy meggyőzze az asszonyt: az ő Cejtel-üknek a szerelméhez, Mótel-hez kell feleségül mennie. A furfangos Tevjét, és az ijedt Goldét szórakoztatóan alakító Reviczky – Halász páros hálóingben ülnek közös ágyukban, miközben körülöttük egy egész színpadot betöltő Tim Burton-féle lény –világ énekli, hogy: Mazel tov! Pápai Erika, a halott első feleség szerepében, – aki a filmmel ellentétben itt nem a föld alól, hanem egyenesen az égből érkezik – kékszínű selyemruhájában olyan, akár egy felbőszülten repkedő cárné. Mögötte örvénylik a vetítőn az imént még zöldes-sötét világítást követő szín-kavalkád. Egyszerre látványos, komikus, és parodisztikus az egész. A jelenet avval zárul, hogy Golde megfejti az álom értelmét: Cejtelt Mótelhez kell adni.


A rendező, Eszenyi Enikő komoly szereplőgárdát toborzott össze az előadásához. A huszonegy táncost és tizenöt fős kórust leszámítva csupa társulati színészt láthatunk a színpadon, de még a mellékszereplők között is olyan nagyságokkal találkozunk, mint Venczel Vera, Kútvölgyi Erzsébet, Harkányi Endre, vagy Rajhona Ádám. A főbb szerepeket, a már említett Halász Judit-Reviczky Gábor pároson túl a fiatalok kapták. A három lázadó lányt, három olyan fiatal színésznő alakítja, akik szende naivákat egyébként is ritkán játszanak: a Krétakör után a Víghez igazolt Láng Annamária, a szintén új szerzemény Kovács Patrícia, és az egyetemről frissen kikerült Bata Éva.


SZereplők: Reviczky Gábor/Hegedűs D. Géza, Halász Judit/Igó Éva, Láng Annamária, Kovács Patrícia, Bata Éva, Ruzsik Kata e.h./Hegedűs Barbara, Andrádi Zsanett/Hegedűs Barbara, Kútvölgyi Erzsébet/Pap Vera, Borbiczki Ferenc/Fesztbaum Béla, Józan László/Szemenyei János, Venczel Vera, Szőcs Artur, Rajhona Ádám, Pápai Erika, Harkányi Endre, Géczi Zoltán, Gyuriska János/Katona László, Szemán Béla, Molnár Áron e.h., Dengyel Iván, Sarádi Zsolt, Lajos András, Kovács Martina, Bodor Böbe, Viszt Attila

Hegedűs: Farkas Izsák/Gombai Tamás/Szirtes Edina  Animáció: Mandula Éva, Borbás Róbert Dramaturg: Deres Péter Díszlet: Khell Csörsz Jelmez: Füzér Anni
Karmester: Silló István / Rácz Márton A vígszínházi előadás koreográfusa: Duda Éva Zenei vezető: Silló István