Március 23-án lenne százéves Kuroszava Akira Oscar-díjas japán filmrendező.
A hírnevet és a legjobb külföldi filmnek járó tiszteletbeli Oscar-díjat (a kategória "hivatalosan" csak 1956-tól létezik) az 1950-ben készült A vihar kapujában hozta meg számára, amely egy szamuráj megölését és felesége megerőszakolását beszéli el négy különböző szemszögből. Ezután a költségekkel már nem kellett törődnie, filmjeit sokszoros túlforgatással vehette fel.
Az 50-es években elkészítette Dosztojevszkij A félkegyelmű, Gorkij az Éjjeli menedékhely, és Véres trón címmel Shakespeare Macbethje adaptációját. Utóbbit - jóllehet a japán no-darabok stílusában készült és az eredeti műből semmi sem hangzik el - az egyik legjobb Shakespeare-feldolgozásnak tartják. A morális üzenetekkel teli Élni egy család széthullását és a második világháború utáni japán hivatalnokok életét dokumentálja.
Anyagi szempontból legsikeresebb műve A hét szamuráj, amelyet A hét mesterlövész címmel Hollywoodban is feldolgoztak; a kosztümös Rejtett erőd ihlette a Csillagok háborújának robotjait és Ben Kenobi alakját. Akciójelenetekben bővelkedő filmjeiben krimiszerűen építette rá az egyén drámáját a társadalmi problémákra. E korszakának betetőzése A Rőtszakállú, amelyben a címszereplő orvos egy szegénykórházban vezeti rá lázongó tanítványát az emberi élet igazi értékeire.
Mivel hazájában "túl nyugatiasnak" minősítették, a 60-as évektől amerikai producerektől próbált pénzt szerezni. Költséges vállalkozásai azonban sorra megbuktak, első színes filmje, a Dodeskaden kudarca után Kuroszava még az öngyilkossággal is megpróbálkozott.
Évekig reklámok készítéséből élt, csak 1975-ben forgathatta le szovjet koprodukcióban a Derszu Uzalát, és a nanáj vadász megható portréja ismét Oscar-díjat kapott. Ezt követte a hősiesség és az önfeláldozás abszurditását boncolgató Árnyéklovas és a Ran (Káosz), a Lear király szamuráj-parafrázisa. Filmes végrendelete a Dosztojevszkij ihlette Álmok, vízióinak lírai összefoglalása, utolsó filmjét Még nem címmel forgatta 1993-ban. Kuroszava 1998. szeptember 6-án halt meg Tokióban.
A diktatórikus rendezői stílusa miatt "császárnak" nevezett Kuroszava filmjei a hagyományos japán művészet és a nyugati filmkultúra sajátos keverékei, kedvelt témája a kegyetlenség és agresszió, stílusa hol stilizált, hol naturalista. A szereplők mozdulatait, öltözékét rajzokban dolgozta ki, így segítette színészeit abban, hogy megértsék a jelenetek légkörét, ezen alkotásai ugyanolyan kifejező erejűek voltak, mint a filmek, amelyekhez készültek.
Kuroszavát 1989-ben életművéért tüntették ki Oscar-díjjal, tavaly pedig bekerült az újonnan életre hívott Shakespeare Hírességek Csarnokába.
