A Mrs. McGinty meghalt című krimi újra csak remekül reprezentálja, micsoda ügyességgel volt képes Agatha Christie félrevezetni az olvasóit - ez a bolonddá tevés életművének lényege. A regény nemrég jelent meg az Európa kiadónál.

James Bentley ártatlannak vallja magát. Még talán hinnénk is neki, ha nem lenne egy felfuvalkodott, unszimpatikus idióta. Mindenesetre a tények magukért beszélnek: házvezetőnője, Mrs. McGinty halott (ha ez a könyv címéből nem lett volna egyértelmű), valaki agyonütötte. Bentley alibije katasztrofális, ráadásul ott az asszony vére a kabátja ujján. Bentley-t elítélik, ám a rendőr, aki letartóztatta, maga sem hisz bűnösségében, és felkéri Poirot-t, járjon az ügy végére.

Az öregedő, unatkozó detektív kapva kap az alkalmon, leutazik Broadhinny-be, ebbe a sztereotip brit faluba, és ott mindenkivel megpróbálja elhitetni, hogy jóval többet tud az ügyről, illetve máris olyan következtetésekre jutott a gyilkossággal kapcsolatban, amilyenekre eleddig még senki más. Célja valamilyen, bármilyen reakció kiváltása a közösségből, és ezek alapján a valódi nyomozás megindítása.

Szimatolásának meg is lesz a hatása, ugyanis valaki rövid úton megpróbálja őt eltenni láb alól, ami jelen helyzetben még a kisebbik baj - Poirot a személye ellen intézett gyilkossági kísérletnél jobban megszenvedi szállásadónője főztjét, valamint a bármely civilizált brit (vagy Poirot esetében európai gentleman) számára barbárnak nevezhető állapotokat, amelyeket az isten háta mögötti településen kénytelen elviselni.

Ráadásul Bentley ellenségesnek bizonyul, egyáltalán nem méltányolja a nyaka épségének megóvására tett kísérleteket. Persze Poirot harcedzettebb annál, hogy az efféle modortalanság megzavarja, és egy üveg tinta nyomán, amelyet Mrs. McGinty a halála előtt két nappal vásárolt, abból a célból, hogy megírja élete legfontosabb levelét, sikerül felgönygölítenie az ügyet, amely megrázza majd meg a kis közösség alapjait, ahol, hisz ez köztudott, természetesen csak rendes emberek laknak.

A Mrs. McGinty meghalt a legjobb Christie-krimik közé tartozik, bár a legkésőbbiek kivételével az összesről elmondható, hogy szórakoztató, fordulatos, ravasz olvasmányok. A titok feloldása hatalmas meglepetés, amely újra csak remekül reprezentálja, micsoda ügyességgel volt képes Christie félrevezetni az olvasóit - ez a bolonddá tevés életművének lényege. A könyv további érdekessége, hogy a regény azon kevés Christie-krimik közé tartozik, amelynek munkásosztálybeli közösség a helyszíne, hiszen az írónő legtöbbször a felső tízezer véres kezére igyekezett rákattintani a bilincset. A könyvben feltűnik Christie irodalmi alteregója, Mrs. Ariadne Oliver is, akivel utoljára a Nyílt kártyákkal című Poirot-kalandban találkozhatott az olvasó.