A világrekorder sportolót a színház világnapján érte a halál.
Nyolc alkalommal volt világbajnokjelölt (1948, 1950, 1953, 1956, 1959, 1965, 1983 és 1985). Kétszer volt szovjet bajnok, 1949-ben és 1955-ben. A sakkolimpiákon 17 érmet nyert, ami világrekord. Az öt Európai Csapatbajnokságon, amelyen részt vett, tíz aranyérmet szerzett.
Egy elemzés szerint Szmiszlovnak a rendkívül alapos megnyitási felkészültség hallatlan biztonságot adott az állások megítéléséhez, képes volt viharos támadásokra, pozíciós áldozatokra, gondos védekezésre, nyugodt manőverezésre. Remekül játszotta a végjátékot, egyetlen sakkozó könyvtárából sem hiányozhat a "Bástyavégjátékok elmélete" című könyv, Szmiszlov és Lövenfisch közös munkája. Sakkozói hitvallását megismerhetjük "" című művéből.
Szmisznov 1984-ben mondott búcsút világelsőségének, amikor is a 42 éves Kaszparov feltűnt ellenfeleként.
A sakkozót 89 éves korában érte a halál, oka az orosz média közlése szerint szívelégtelenség volt.
