A nácizmus homoszexuális áldozataira utaló, Berlin belvárosában található emlékhelynél pár héten belül filmet cserélnek: csókolózó férfiak helyett nőket mutatnak majd a felvételek.
Németországban most arról folyik a vita, hogy vajon nem történik-e ezáltal történelmi hamisítás, illetve hogy mennyiben instrumentalizálja az ötlet az eredetileg kegyeleti gesztusként elgondolt filmbevágást. Az emlékhelyekhez valamilyen módon kapcsolódók legtöbbje csatlakozott ahhoz a nyílt levélhez, amely szexuálpolitikai megfontolásokat lát a csere mögé, hiszen a levél indoklása szerint egy eset sem ismert, ahol egy nőt szexuális beállítottsága miatt üldözött volna a náci rezsim.
Az annak idején az Emma-kampányként ismert kezdeményezés hozta azt a megállapodást, hogy két évig férfi, két évig női csókok láthatók majd az emlékműnél, tekintettel arra, hogy a nácik a leszbikus lapokat is betiltották
és a leszbikusok által látogatott helyeket bezáratták. A mai szexuálpolitikai trendnek megfelelő kompromisszumnak azonban nincs írásos, hivatalos nyoma, és a viták most, pár héttel a filmcsere előtt felerősödni látszanak.
és a leszbikusok által látogatott helyeket bezáratták. A mai szexuálpolitikai trendnek megfelelő kompromisszumnak azonban nincs írásos, hivatalos nyoma, és a viták most, pár héttel a filmcsere előtt felerősödni látszanak.
A levél egyik aláírója az egész ügy abszurditására hívta fel a figyelmet, hiszen a 6 millió elhurcolt zsidóra emlékeztető holokauszt emlékmű szomszédságában így a leszbikusok kedvenc olvasmányainak betiltására emlékezni valóban elég bizarr kontraszt. Az Ingar Dragset és Michael Elmgreen ötlete alapján elkészült emlékhely maga is a nagy holokauszt emlékműre reflektál, tudatosan: a film egy olyan oszlopon fut, amely a másik emlékhely oszlopaira emlékeztet.
