Új politikai erő tűnt fel a közelgő választások indulói között: a 161 év után a magyar politikába visszatérő Petőfi Sándort miniszterelnök-jelöltként indító KultúrPárt.

Tegnapi sajtótájékoztatóján a költő nyilvánosságra hozta a közeljövőre vonatkozó terveit, bejelentette választási indulását. A mögötte álló, frissen megalakult szervezetről elmondta: olyan értékeket képvisel, amelyek mentén széles tömegbázis kiépítését célozza. Ezek közül különösen a valódi és feltétlen sajtószabadság és a különböző kategóriák által ki nem játszott népjog kiküzdését, az ember és ember, polgár és polgár között osztályfalakat fenntartó előítéletek ledöntését, valamint a nyelvi különbözőségeken alapuló idegenkedések megszüntetését emelte ki, felhívva a figyelmet, hogy szervezete bármily nyelvet beszélő honpolgárt szívesen lát tagjai közt.


Megválasztása esetén meggyalulná az állampolgárokat — szögezte le ezen felül Petőfi nem kis meglepetést okozva. A költő szerint „Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt; de most már le van vágva és föl van deszkákra fűrészelve, viszont még nincsen meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle — az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság.”

A húsz évvel ezelőtt visszaszerzett szabadság mellé ugyanis a költő vezette mozgalom végre a boldogságot is felzárkóztatná. Saját közéleti szerepéről szólva hozzátette: „én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót, és nem esett rajtam csorba.”

A KultúrPárt tisztán látja az elmúlt évtizedek hibáit, és kész a következtetéseket levonva cselekedni — árulta el a miniszterelnök-jelölt.

„Eddig toldoztunk, foldoztunk s ez hiába való vesződség volt, mely elavult köntösünket legfölebb csak tarkábbá tette, de tartósabbá nem; nekünk egészen új ruha kell, hogy becsülettel léphessünk a nemzetek sorába, honnan kimaradtunk. És ezen új ruhát meg fogjuk kapni.”

Arra a kérdésünkre, hogy miért hallgatott ilyen hosszan, és miért éppen a jelenlegi helyzetben érezte ismét a politikai szerepvállalás szükségességét, a következőket felelte:

„Politikai életünket eddig távolrul néztem, vagy rá sem néztem, amiért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók! Én tudtam azt, amit ők nem tudtak, és azért szánakoztam a napi politika kurjongató hősein s mosolyogtam a fontosságot, melyet magoknak tulajdonítottak; tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkező viharnak első lehellete elsöpör; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátsszák, hanem csak decoratorok és statiszták, kik a függönyöket aggatják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak.”

A sajtótájékoztatón az egyik kereskedelmi csatorna munkatársa által megemlített vádakat, melyek szerint a költő valójában orosz kém, illetve hogy fiatalkorában kicsapongó életmódjáról volt híres, Petőfi nem kommentálta.