Az elmúlt pár hét és a következő egy a tévésorozatok egész kazlát hányja elénk - nem mintha egyébként ne jelennének meg sorban tv-szériák dvd-n, de március közepére ez még a szokottnál is jobban begyűrűzött. Érdemes tehát egy egész cikket reájuk szánni, főleg mivel egyre inkább terjed a közvélekedés, miszerint az amerikai televíziós drámák színvonala az utóbbi pár évben messze felülmúlja a filmekét.

Ennek a bizonyos színvonalnak a fenntartásában az HBO jár legelöl. Igazság szerint a Maffiózókkal robbantották a legnagyobbat még a kilencvenes évek végén, de azóta is sorban gyártják a jobbnál-jobb, remekül megírt és kivitelezett szériákat. Mostantól a Róma két szezonja kapható majd nálunk. Sajnos ez az HBO kevés bukásainak egyike, a produkciós költségek túlságosan magasak voltak ahhoz, hogy két éven túl is folytatni tudják ezt a vérontással, szexszel, intrikával fűszerezett nagyszerű történetet, amely ugyan meglehetős bakugrásokra ragadtatja magát a történelmi hűség tekintetében, mégis, az ókori Róma viharos sztorijának egy olyan ponyvaváltozatát adja, amely legrosszabb esetben rabszolgatartásra, a legjobban történelemkönyvek kézbevételére ösztönzi a nézőt (aki így remélhetőleg olvasóvá avanzsál.)


Az elnök emberei az elmúlt évtized egyik meghatározó szériája, dvd-n most az első szezon jelenik meg. Aaron Sorkin, a sorozat kiagyalója az amerikai televíziózás liberális tótumfaktuma: összes munkája a baloldali világnézet propagálásáról, kitárgyalásáról szól, és az Elnök emberei esetében sincs ez másként. A sorozat egy frissen megválasztott amerikai elnök fehér házi stábjának munkanapjait taglalja, amely így első olvasatban talán unalmasan hangzik, ám Sorkin gondoskodik róla, hogy a politikai csatározások, ügyletelések, harcok és megalkuvások utolsó izgalomcseppjét is kipréselje a szituációkból. Komplex bonyolítású, igazi felnőtteknek szóló sorozat.


Ellentétben a zseniális Simpson családdal (na jó, ez így nem igaz, hiszen ők gyereknek és felnőttnek egyaránt fantasztikus szórakozást biztosítanak.) Van akinek be kell mutatni őket? Nem hinném. Simpsonék a XX. század végének legnagyobb médiális húzása, az amerikai életérzés és a mindennapok valóságának összecsapásáról szóló zseniális és őrületesen vicces látlelet, rajzfilmsorozat formájában. Már a negyedik szezon jelenik meg nálunk dvd-n, és szerény véleményem szerint ez a szezon az összes között a legjobb, ami huszonegy év több száz fantasztikus epizódját tekintve, valljuk meg, nem kis teljesítmény. Elkezdhetném sorolni a klasszikus epizódok nevét, melyik miért a kedvencem, de félek, sosem érnék a végére. Úgyhogy elég talán annyi: a Simpsonék negyedik szezonja maga az animációs-komédiás tökéletesség.

A Jericho első szezonja után egy nyögvenyelős, csonka második következett, aztán le is állították az egészet. Nálunk most az első jelenik meg dvd-n. Mikor a sorozatot sugározni kezdték, a nézők leggyakrabban hangoztatott kritikája az volt, hogy a Jericho túlságosan is Lost-koppintásnak tűnik, hiszen egy elzárt, krízisszituációba került közösségről szól. Itt aztán a párhuzamok meg is szűnnek: a szereplők a Jericho nevű kisvárosban rekednek, miközben körülöttük Amerikát (valószínűleg) elpusztítja az atomháború. A széria ügyesen egyensúlyozik a sci-fi és a társadalomkritika mezsgyéjén, bár mondjuk a Lost intenzitását nem tudja elérni. Ettől függetlenül izgalmas történet, érdemes rá beruházni.