Másfél hónapja mutatták be a Komfortos Mennyország című Peter Jackson-filmet, mely a maga nemében tisztességes mozi volt, de mivel egy gyereklány megerőszakolása, majd brutális meggyilkolása volt a történet epicentrumában, így aztán nem lett itthon különösebben sikeres.

Bizonyára ez vár Alice Sebold regényére is, melyből a film forgatókönyve is készült. Hogy miért érdemes elolvasnunk a regényt, azok után, hogy láttuk a filmet? Nos, mert gazdagabban rétegzett - sokkal komplexebb a kis Susie világa, számos szereplő, mellékalak tűnik fel a Komfortos Mennyország című regényben, olyanok, akiknek nem jutott hely a filmben.

Más dramaturgiai törvényszerűségek működtetnek egy filmet, mint egy regényt, Alice Sebold könyvének 10-ik oldalán már megtudjuk, hogy ki gyilkolja meg a kislányt, míg a filmben  hosszabb az invokáció, kb. fél óráig nem sejtjük, hogy milyen veszélyek leselkednek a kislányra. A regényben az írónő rögtön a lényegre tér. Azonnal megtudjuk: „egy tőlünk nem messze lakó férfi volt a gyilkosom.”

A regény pontosabb, hiszen a film nem tudja érzékeltetni, hogy akkor, amikor „Harvey bácsi” a kukoricásban kialakított bunkerben megerőszakolja a lányt, akkor a férfinak erős kölni illata volt. Míg a filmben nem mutatták meg a megerőszakolás és a gyilkosság felfoghatatlanul kegyetlen képsorait, addig a regény ezt is részletezi, így azt kell mondjuk, hogy a könyv brutálisabb, jobban felkavarja az ember gyomrát és lelkét.

A regény igazi „barátnős” irodalom, a tinédzser lányok világát tökéletesen ismerő írónőnek ráadásul még humora is van, sőt akkor is képes viccelődni, amikor Susie-val a legborzalmasabb történik, ami egy lánnyal történhet. Leírja, hogy abban az időben (1973-ban) a lányok még nem jártak menő aerobic edzésekre, mert még az nem volt divat, így nem is volt ereje szembeszállni a kéjgyilkosával.

A regény árnyaltan rajzolja meg a tinédzserek gondolkodását, világról alkotott képét, ugyanakkor nem olyanok Susie gondolatai, mintha egy kamaszoknak szóló svéd gyerekverseket olvasnánk, hanem autonóm, izgalmas meglátások. Itt-ott becsúszik egy-egy közhelyes megállapítás, de ezt fogjuk arra, hogy mégis csak egy 13 éves lány a regény narrátora. A könyvet egy-egy bizarrnak tűnő megállapítás miatt is érdemes elolvasni.

Susie szerint az ő Mennyországának borzszaga van, az állati félelem szaga és a pézsma illatának a keveréke. Susie-féle Mennyország pontosan olyan, amilyen egy kamaszlány álmában megjelenik: egy tini számára a Paradicsom menő, cool hely. Nos, Susie Mennyországa is ilyen, illetve csak részben ilyen. Nagyon is sajátos univerzumot épített fel, mely televan úgynevezett "átlépéssekkel" a földi világba, mert - mint azt Susie-tól megtudjuk-, az „élők és a holtak közti határvonal olykor homályos és elmosódott.”