Hamarosan a mozik is bemutatják a regényből készült filmet Viggo Mortensen főszereplésével.Cormac McCarthy Az út című Pulitzer-díjas regénye tisztességes munka, annak ellenére, hogy csak afféle katasztrófa-giccs. Hamarosan a mozik is bemutatják a regényből készült filmet Viggo Mortensen főszereplésével.

Mivel az egész könyv olyan, mint egy film treatmentje, az is lehet, hogy jó kis mozi lesz. Apokaliptikus, magára hagyott tájon járunk, költői cyberpunk látomásokat vetít elénk a szerző, világos: a világ elpusztult, néhány túlélő maradt a földön, akik azt eszik meg, amit találnak, konzerveket, kucsmagombát, esetleg a másik embert. 

Nem tudni mi pusztította el a földet – valószínű, hogy Isten végítélete jött el.
Az utolsó ítélet prófétáiról ezt mondja az apa a könyv végén: „Bármily formában fogalmazták meg mondandójukat nem tévedtek.” A könyv két főszereplője az apa és a fia, akik Dél felé tartanak, pontosabban menekülnek. 
Menekülnek a hideg elől, az éhség elől, és a megmaradt, elvadult emberek elől. 

A könyv meglehetősen egyanyagú, McCyarty ugyanazokat a lírai szólamokat variálja, a cyberpunk irodalom közhelyes tájképeiről alkotott víziókat emeli meg, de mégsem lesz több a dologból, mint afféle irodalmi Mad Max, vagy fogalmazzunk így: íme az amerikai Tüskevár, melyben az Apa a Matula bácsi, aki megmutatja a gyereknek (legyen ő Tutajos), hogy ehető a kucsmagomba… 
Igen, a könyv kegyetlen fantáziái ellenére kimondottan szentimentális, érzelmes… 

„Teljes szívemből szeretlek.” – mondja az apa. Majd a fiú így fordul egy idegenhez: „A bácsi a jókhoz tartozik?” De van, amikor az egyébként jól megformált tájleírások is nettó giccsbe fordulnak: „A száműzött nap úgy kering a föld körül mint egy gyászoló anya lámpással kezében.” A tőmondatokra redukált, sokszor a központozást is mellőző szöveg egy idő után pont olyan fárasztó lesz, mint az apa és fiának végtelennek tűnő útja. 

Minden hamuszürke, minden agonizál, a vegetáció az utolsó óráit éli, facsonkok feketéllenek a sötét esőben…. Persze, ahogy a Nem vénnek való vidékben McCarthy a western kulisszavilágát fogalmazza át egy kortárs apokaliptikus narratívává, úgy most is egy pop-kulturális tájat, a cyber-punk díszleteit mozgatja meg, emeli föl. Ugyanakkor nyelvileg nem elég radikális, még csak nem is elég brutális. 

Nick Cave És meglátá a szamár az úrnak angyalát című próféciája meggyőzőbb volt, arról nem beszélve, hogy a redukált nyelvi sivatagról Beckett már mindent elmondott. MCCarthy ráadásul egy érzelmes kisfiú és apa-féle kontextust épít fel, ez pedig rangon aluli gesztus. Nem kapunk magyarázatot arra, hogy mi végzett az emberi civilizációval, nem tudjuk, mikor játszódik a cselekmény, sőt a szereplők sem tudják, hogy milyen nap, milyen hónap van… Egy biztos: életben kell maradni, el kell jutni Délre, a tengerhez.

Az „apokalipszis a nagyvárosban, a sivár emberi tájakon” - tematikában Határ Győző Az éjszaka minden megnő című, először angolul megjelent regénye sokkal izgalmasabb munka. Nem értjük a könyvet övező hisztérikus rajongást. Hogy mi lehet mégis a regény titka? Nos, talán a Coelho felé kilengő new age-blöff? 
A popularizált, szívfacsaróan megfestett, érzelmes poszt-apokalipszis, két emberrel, akik bevásárló kocsijukat tolják a végtelen felé? Talán.