Nekünk, magyaroknak sokáig a Vasember nem jelentett mást, mint a Vasedény lábosokból összerakott figuráját, viszont Amerikában ez a srác plutóniummal működik és csőre töltött lángszóróval röpköd a sztratoszférában.

A Vasember 2. az egyik legviccesebb valaha készült képregény-adaptáció, szellemesek a dialógusok, nem permanens akción van a hangsúly, hanem egy hedonista iparmágnás karakterén, aki vigyáz a világbékére, ugyanakkor imádja a csajokat, a szuper verdákat, és persze a Vasember-szerelést is.



A film természetesen idézetgyűjtemény is egyben, erősek a James Bond-remisztenciák, a luxusverdák, monacói high-life, az egy négyzetméterre jutó bombázók száma kettő, a legkorszerűbb kütyükből percenként kapunk egy termékbemutatót. A történetben megvan M és Q figurája is, kapunk két Bond-girlt (Scarlett Johansson, Gwyneth Paltrow) és a film tele van szellemes dumákkal, sőt még a Martini sem marad ki a sztoriból, Tony Strak (Robert Downey Jr.) folyton ezt iszogatja.

Robert Downey Jr. stylistja a kilencvenes évek Geogre Michael-lookját hozza, a színész gesztusai pedig Al Pacinójét, nincs is ezzel semmi baj, Pacino már hetvenéves, rajta különben is hülyén mutatott volna a vasemberes szerkó. Már csak az a kérdés, hogy a Paramount és a Marvel Studios miért nem 3D-ben készítette el a nehézipari minisztérium ajánlásával forgatott filmet.



A film legjobb alakítása Mickey Rourke-é, aki orosz mérnökzseni, Ivan Vankót alakítja. A szénné tetovált alkoholista  orosz korbácsos jelenete a bizonyára bekerül a filmművészet legkönnyebben visszahívható, emblematikus jelenetei közé. Kétségtelen, hogy kissé felül van fogalmazva a zsáner, a cyberpunkkal kacérkodó felpüffedt Billy Idol jut eszünkbe róla, de hát képregény-adaptációról van szó, kellenek a jól beazonosítható gonosz figurák.

A film úgy tartja fenn az izgalmat, hogy nem egyik akcióból bukdácsolunk át a másikba, hanem megismerjük a két főszereplő, Tony Stark és Ivan Vanko karakterét, megértjük a motivációjukat, így akkor is hús-vér figuráknak tűnnek, amikor talpig vasban röpködnek a Stark Expo üvegpavilonjai fölött. Tony önimádó, hiú életművész, aki felelősséget érez a világbékéért, míg Ivant a bosszú hajtja. Persze, Ivan egydimenziós figura Tonyhoz képest, de még neki is van személyisége, rajong a papagájáért, jól hozza az orosz sittest, aki valójában fizikus.

Viszont nincs igazán kidolgozva a két bombázó, Pepper Potts (Gwyneth Paltrow) és Natalie (Scarlett Johansson) konfliktusa, nem érezzük köztük az igazi rivalizálást és harcot az álompasi, Tony Stark kegyéért. Sőt, Pepper és Tony évődésének sincs megágyazva, nincs közöttük különösebb érzelmi feszültség, a film végén összejönnek, de ez a történetben mellékszál, pedig a szuperhősöknek a világ megmentése mellett arra is jut idejük, hogy szerenádozzanak.

A film ahogy említettük, számos idézetet tartalmaz, a robot vasemberek például a Star Wars droidikáira emlékeztetnek, de persze az Ivan és Tony közötti nagy harcnak is van némi lézerkardos-jedis jellege. A film ott folytatódik, ahol az elsőt abbahagyták, Tony nagy coming outjával, melyben bevallja, hogy ő a vasember, és ott folytatódik, hogy eljön egy másik pléh-pofa, akinek nemcsak a fogai vannak vasból.