Eperjes Károly színművész munkájában sikerként értékeli mindazt, amit művészeti tanácsadóként a nemrég elhunyt Bujtor Istvánnal, illetve a helyébe lépő Oberfrank Pállal eddig végzett a veszprémi Petőfi Sándor Színházban. A művész a minapi nagykanizsai fellépése előtt nyilatkozott.

- Pár évvel ezelőtt több helyütt azt mondta: az emberiség történelme legnagyobb kataklizmája előtt áll. Aztán jött a gazdasági világválság - erre gondolt?

- Nemcsak erre. Amire én gondoltam, annak még előtte állunk. Napjaink válsága tovább mélyül - és nem azért, mert a pénz bajban van, hanem mert szellemi-lelki viharba került az emberiség. Félnünk nem kell, mert bár az Isten útjai kifürkészhetetlenek, ha az ember önmaga ellen fordul, az Úr is közbeavatkozik.

- Bujtor István halálával nagy teher szakadt az ön és az új direktor, Oberfrank Pál nyakába.

- Bujtor Pistával 2 éve vettük át a teátrumot, és mínusz 70 millióból plusz 60-at csináltunk, majd két alkalommal is elnyertük a legjobb előadásnak járó címet a vidéki színházak találkozóján, és felterjesztettek minket az év színháza címre is. Ebből azt szűröm le, jó úton járunk, a közönség visszatalált hozzánk.


- Hol láthatjuk Önt?

- Filmforgatásról tárgyalok, erről többet nem árulhatok el, nem szeretném elkiabálni. Az Új Színházban Moliére-t, Molnár Ferencet, Shakespeare-t, Nagy Ignácot játszom, a soproni színházban Tamási Áront, illetve önálló estemmel járom az országot. Veszprémben a Száll a kakukk fészkére, az Indul a bakterház és a Pillantás a hídról ad elfoglaltságot.

- Említette a betegségét: mennyire játszott szerepet benne a kimerültség, a fáradtság?

- Arra hívnám fel a figyelmet, hogy senki nem tudhatja előre, mikor hal meg a legfontosabb munkatársa. Én sem gondoltam rá, mégis bekövetkezett. Amit addig ketten csináltunk a Pistával, azt az új igazgató kinevezéséig egyedül kellett vinnem. Ha akkor odadobom a gyeplőt, 120 ember elveszíti a munkáját, vagy szétesik a színház. Nem önszántamból dolgoztam annyit, a helyzet ezt követelte meg.

Forrás: Zalai Hírlap