A Szodoma után cím archaikus, ősi történeteket, illetve képeket hív elő bennünk. A történetben az egyén problémájaként jelennek meg az etika embert próbáló kérdései. Azonban a morál, a bűn, a magány, a kivetettség és a közöny korunk problémája is. Örök kérdések, amelyek sem korhoz, sem időhöz nem köthetőek.

Három nő. Az Anya, a Lány és a Sógornő. Férfiak nélkül, a társadalomtól kivonultan élnek. ’Szodoma után’. Maguk választották e kényszerközösséget. A társadalom utáni állapotok szükségszerűen új játékszabályok, illetve ’életszabályok’ létrehozását generálják. A lemondás, az önmegtartóztatás, a magány, és az értelmetlen munka öröme teszi ki mindennapjaikat. A természetbe való menekvés minden elhatározásuk ellenére újabb természetellenességeket szül. Majd váratlanul megérkezik egy fiú. A Fiú. Feltámad bennük az eltemetett női ösztön. A Fiú a közösség túlélésének egyetlen esélye... Nem érvényesek már az íratlan szabályok sem. A vad természet fékezhetetlen. Már nincsenek, és nem is lehetnek kompromisszumok. Megszűnnek a kötelékek, megszűnnek a normák, és megszűnik a kérdés létjogosultsága: lehet-e az életet morális alapokra helyezni? Egy morál létezik csupán: az egyén túlélése.

Az előadáshoz Ugo Betti, Bűntény a Kecskeszigeten című drámája; Abe Kobo, A homok asszonya című regénye, illetve a bibliai Lót történet szolgáltat irodalmi alapot. A darab pusztán a szereplők archetípusait kölcsönözi az említett művekből. Az előadásban szövegrészletek hangoznak el Oscar Wilde, Georg Büchner, Euripidész, Friedrich Schiller, Stéphane Mallarmé, Paul Valéry, Arthur Rimbaud, August Strindberg, Nick Cave műveiből. A dramaturgiában fontos szerepet kap az intertextualitás: a különböző irodalmi művekre, emblematikus képekre és mitológiákra való utalásrendszer. Az időtlen tér megjelenítésére a Kiscelli Múzeum altemploma biztosít egyedülállóan izgalmas teret.