A Harminchárom szlovák népmese című kötetet, kedd este mutatják be Budapesten.
"Itt találtam rá a 19. századi mesegyűjtésekre, ami főleg két nagy gyűjtő nevéhez fűződik, Pavol Dobsinskyéhoz és Samuel Czambeléhez" - részletezte az író.
Hozzátette: a könyvvel a mesekincs rokon vonásait és különbözőségeit mutatja be.
"Ugyanazt a mesét mondták, csak éppen más nyelven. Akadnak például történetek Mátyás királyról. Persze egy kicsit másként szólnak, mint magyarul, de a király ugyanúgy álruhában jár és a basáskodó urak gonoszságait leplezi le" - mesélte az író.
Závada Pál érdekesnek találta azokat a meséket is, amelyben magyarok és szlovákok találkoznak. "Ezekben előfordul például, hogy a magyar urak buta tótoknak tekintik a szlovákokat, akik persze túljárnak az urak eszén" - tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy milyen különbözőségeket talált érdekesnek a szlovák és a magyar népmesék között, Závada Pál elmondta: szerinte a szomszéd ország mesekincsében hangsúlyosabb szerepet kapnak a nők.
"Nem vagyok hivatásos népmesekutató, így csak a benyomásaimról beszélhetek, de mintha többször szerepelnének eszes lányok, furfangos nők a történetekben, akik általában megoldják a próbatételeket vagy éppen a férfi szereplőt segítik a megoldáshoz". Závada Pál ugyanakkor hozzátette: a legnagyobb különbség a helyszínekben van, a szlovák népmesék többsége ugyanis hegyvidéken játszódik.
Az író fontosnak tartotta a közös nyelvi kincs bemutatását is, mint emlékeztetett, számos olyan szó akad, amely ugyanúgy hangzik szlovákul, mint magyarul. "Közös például a hadsereg nyelve, a torzított német szavak. De említhetem a huszár és a lovász szavainkat is, amelyek szintén megtalálhatók a szlovákban. Sőt a korabeli nyelvjárásokban használták a kisaszonka (kisasszonyka) kifejezést is".
Závada Pál ugyanakkor hozzátette, a kötettel néhány szlovák kifejezést is bevezet az olvasó magyar gyerekek szókincsébe. Mint mondta, a legtöbb szó jelentése a szövegösszefüggésből kiderül, némelyiknél pedig a hangzás, a gyökerek azonossága segíthet a megértésben. Az író példaként a pénzek elnevezéseit említette (gros-garas) és azokat a szavakat, amelyeket hasonló jelentésben használunk ma is.
A mesegyűjtemény a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, az illusztrációkat Kun Fruzsina készítette.
