Mezoamerika (Közép-Amerikai északi kulturális régiója) minden bizonnyal legrégebbi, 2700 éves sírjára bukkantak egy mexikói piramisban kutatók.
A sír egy ötvenéves férfi - vélhetően előkelőség - maradványait rejtette, jáde ékszerekkel, valamint obszidiánból és piritből készült tárgyakkal, edényekkel együtt - számoltak be a kutatók. Egyikük becslése szerint a sír a Kr. e. 700-500 közötti időszakból származhat."Úgy véljük, ez az egyik legrégebbi lelet, ami azt tanúsítja, hogy a piramisokat temetkezési helynek is használták, nem pedig csak templomként" - mondta Emiliano Gallaga. Erre utal a sír szokatlan szerkezete, valamint az a réteg is, ahol a sírra bukkantak.
A spanyol hódítás előtti indián kultúrák az alvilágból az égbe vezető szintek jelképeként építették a piramisokat, a legfelső réteget gyakran templomként használták.
A Mezoamerikában eddig talált legrégebbi piramissírra a szoke (zoque) indiánok területén, Mexikó mai Chiapas államának déli részén bukkantak rá, és akár ezer évvel is régebbi lehet Pakal maja király híres sírjánál, amely szintén Chiapasban van.
Az ötven év körüli férfi vélhetően Chiapa de Corzo főpapja vagy uralkodója lehetett. Testét kőből készült sírboltban helyezték el, a sír megépítését faszerkezetes technikával segítették - derül ki a hátramaradt jelekből. A sírkamra mérete 12 négyzetméter, és a piramis csúcsánál 6-7 méterrel alacsonyabban fekszik.
Az előkelőség mellett egy egyéves gyermek gondosan elhelyezett testét is megtalálták, de egy húsz év körüli férfi maradványai is ott voltak. Őt vélhetően feláldozták a temetkezési szertartás során.
A sírkamra közelében egy nő sírjára találtak, őt hasonlóan gazdag útravalóval, drágakövekkel és fontos tárgyakkal bocsátották a túlvilágra.
