A botrányos időjárás miatt kongtak az ürességtől a Ludwig Múzeumban tartott sci-fi maraton vetítései, pedig a műfaj hazai tábora óriási. Magyarország egykor nagyhatalomnak számított.
Klasszikus páros
Minden bizonnyal az egész nap szakadó eső és a brutális időjárás tartotta vissza a sci-fi filmek rajongóit a mozizástól, mert a felhozatalra sem lehetett igazán panasz.
Olyan klasszikusokat vetítettek, mint Tarkovszkij Solarisa, vagy Stanley Kubrick Dr. Starngelove-ja, de még a Mézga Aladár is belefért a tematikába.
Köztudomású, hogy Magyarországot mindig is sci-fi fellegvárnak tartották, több folyóiratunk, remek szerzőink és burjánzó SF kultúránk volt. Tény az is, hogy a hazai SF rajongók elsősorban az írott műveket fogyasztják, nem pedig a filmes verziókat, a klasszikusokat pedig már ezerszer látták. Ettől függetlenül arra számítottunk, hogy a hazai tudományos fantasztikum tábora ott fog tolongani a vetítőterem bejárata előtt, és a szubkultúra színe-java fontosnak érzi majd, hogy megjelenjen egy ilyen eseményen.
Pop sci-fi
A rajongók száma - Sárdi szerint - stabilan megvan, veszik a magazinokat, évente kiosztják a Zsoldos-díjat és minden évben szerveznek Hungarocon-találkozót, amely a hazai SF legnagyobb találkozója.
A Galaktika szervez olvasói találkozókat, kiadói rendezvényeket, ott vannak a Szigeten, működnek web-oldalak, vannak könyvbemutatók és végzi dolgát az Írószövetség SF-szakosztálya is. Sárdi szavai szerint tehát nincs baj, épp ellenkezőleg: a magyar SF él és virul, a pangás tehát csak az esővel magyarázható...
Az pedig már meg sem fordulhat a fejünkben, hogy az SF-felett eljárt az idő és egy-egy Star Wars epizód, vagy a bugyuta, de látványos Avataron kívül nem gerjednek nagy tömegek a műfaj más, színvonalas és tartalmas remekeire.
