A hét leglátványosabb filmje a Perzsia hercege című színezett film, mely olyan  mintha egy world music zenére komponált globális kávéreklám főcímét látnánk két órán keresztül.

A Karib-tenger kalózai című trilógia alkotói, a Walt Disney Pictures és a Jerry Bruckheimer Films fogott össze, hogy egy kosztümös kalandot kínáljon a gyerekeknek, a vasárnapi apukáknak, és mindenkinek, akinek bejött a Múmia II. A Mike Newell (Harry Potter és a Tűz Serlege, Négy esküvő, egy temetés) rendező remek munkát végzett, ahhoz képest, hogy a Prince of Persia: The Sands of Time valójában egy özönvíz előtti számítógépes játék univerzumának újragondolása. 



Kitöltötték a réseket, a maga nemében ügyes ifjúsági fantasyt gyártottak le. Az univerzum legalább olyan komplex, mint a Karib-tenger kalózainál, viszont sokkal jobban beazonosítható, honnan loptak az alkotók. A Bagdadi tolvajból, a Ben Hurból, a Star Warsból, az Indiana Jones-filmekből, karakterek, szituációk kerültek be a közösbe – hogy mást ne mondjunk, a hercegnő (Gemma Arterton) és herceg (Jake Gyllenhaal) érzéki civódásait leginkább a Han Solo és Leila hercegnő csipkelődéseire emlékeztetnek, vagy Indiana Jones és az aktuális szőke nő évődéseire. 

A film annak ellenére működik, hogy a szereplők a tájékoztatás végett képesek egy-egy dialógusban fél lexikont is felmondani – ezek B-filmes jegyek. De számos B-filmes jelenet is terheli a filmet, nyilván azt gondolta Mike Newell, hogy a gyerekeknek jó lesz ez is. Amikor a tőrt a film végén belevágják az izző kőbe (vagy mibe), nos, az leginkább egy TV2-őn futó misztikus tévéfilmekre emlékeztetett Tia Carrere-val a főszerepben, de a látványvilágról az idősebbeknek Az Ezüst-tó kincse is eszükbe juthat. 



Képzeljük el, hogy egy kővár falába éjjel a harcosok nyílvesszőket lőnek, és a herceg azokon keresztül mászik be az erődítménybe. Persze, nem kéne ezen kiakadni, hiszen a film részint egy olyan tőr körül bonyolódik, mely akárhogy is nézzük, valójában egy időgép. Ha megnyomsz rajta egy gyémántot, titokzatos homokot lövell ki, melynek segítségével vissza lehet menni az időben. 

Ifjúsági moziról van szó, amely nemcsak hogy az életszerűtlen dialógusokat „bírja el”, de egy öncélú harcművészeti bemutatót is, melyben a szuper ókori kommandó a kamerának játszik, megmutatják mi mindenre képesek. Egy ilyen extra költségvetésű filmnél az alkotók természetesen nem spórolnak a színészek gázsijával sem, így meg tudták szerezni a produkciónak Sir Ben Kingsley-t is, aki egyértelműen a legjobb színészi alakítást nyújtotta a filmben – a többiek jórészt az akrobatikus mutatványaikkal szórakoztatták a gyerekeket. 

A portyázó herceg (Jake Gyllenhaal – Donnie Darko, Brokeback Mountain – Túl a barátságon), aki kb. úgy nézett ki, mint Révész Kölyök 1978-ban a Piramisban, bizonyára hetekig csak a Yamakasi című filmet nézte, mert ha még nem mondtuk volna, amikor nem a hókusz-pókusz ment, akkor a háztetőkön ugrált. 

A kötelező szép lányt, a hercegnő, (Gemma Arterton) „hozta”, akinek bájosan egzotikus arcocskáját megcsodálhattuk már a Quantum csendjében és a Spílerben is. Világos: a herceggel majd az egymáséi lesznek, de addig Jake Gyllenhaal - hogy a kamaszoknak is menő fazonnak tűnjön-, a pajzsát használva "snowbordozik" a homokon.