Mundruczó Kornél negyedik játékfilmje annak a bizonyítéka, hogy a kortárs magyar film kiváló egészségnek örvend - írta hétvégi számában a Le Monde című napilap. A Szelíd teremtés - A Frankenstein-projekt című alkotást a 63. cannes-i filmfesztivál hivatalos versenyprogramjának utolsó műveként szombaton este mutatták be. A végén a közönség percekig tapsolt.

A mértékadó francia lap egyik legszigorúbb kritikusaként ismert Jacques Mandelbaum szerint a magyar film "lélegzetelállító szépségű sötét fényt" vetett a fesztivál végére. Megfogalmazása szerint a magyar filmművészet az idei fesztiválon a "szörnyűség kifinomult stilizációjával" jelent meg.


Már ezt igazolta véleménye szerint néhány nappal ezelőtt Kocsis Ágnesnek az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) válogatásban bemutatott Pál Adrienn című filmje - amely szombaton elnyerte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját -, majd Mundruczó Kornél filmje is. A 35 éves rendező előző alkotása, a Delta után másodszor kapott meghívást a hivatalos versenyprogramba.

A Mary Shelley Frankenstein vagy a modern Prométheusz című világhírű klasszikus gótikus regénye nyomán készült film egy valamikor pazar, de mára lerobbant budapesti bérházban játszódik, ahol a Mundruczó által megformált filmrendező szereplőválogatást tart. A kíméletlen, megtört férfi a professzionális színészeket "halott anyagnak" tartja és olyan embereket keres filmjéhez, akik saját igazságukat tudják a szereplőknek kölcsönözni - emlékeztetett a lap.



Ebben a zárt világba toppan be egy fiatal önfejű fiú, s érkezése mindent összezavar: indíték nélkül megöli azt a fiatal színésznőt, akivel elvállalt egy próbafelvételt. Ezt a gyilkosságot továbbiak követik a minden különösebb gyűlölet és szenvedély nélkül cselekvő "gyilkos gépezet" által. A bérházban élő anya óvni próbálja gyilkos fiát, elbújtatja a házban. "Súlyos titok nehezedik mindenkire, szégyen itatja át a szereplőket" - fogalmazott a kritikus.

Nincsenek narratív részek és magyarázó párbeszédek, amelyek eligazíthatnák a nézőt, helyette azonban a film lehetőséget teremt arra, hogy az értelem helyett egy egész más képesség irányítsa a befogadást - hívta fel a figyelmet a Le Monde.

A bezártság, a sötét színek, a mellbevágóan megvilágított arcok, a labirintusszerű ház, a kamera függőleges mozgásának fenyegető ismétlődése a kritikus szerint a bűnhődést kereső elme világába való belépését sugallja. Ez a bűnhődés pedig a film utolsó részében következik be a filmrendező és az eddig megtagadott fiú "csodálatos utazása" során az osztrák Alpokban. "A szörnyek mindig belőlünk születnek, a lázadásuk pedig a mi terhünk" - zárta írását a Le Monde.