Csaplár Vilmos könyve nemcsak az áprilisban odaítélt Aegon Művészeti és Társdíj díj kapcsán tarthat még többszöri kiadásra és még több olvasóra számot: Hitler lányán kívül számos érdekes szereplő és történés kerül elő a szerző tollából, aki a XX. század magyar történelmének vérzivataros ötven évét meséli el, miközben a magyar próza legjobb anekdotikus hagyományait ötvözi a posztmodern mesélőkedv humoros oldalával.

Az Aegon-díj zsűrije nagyon jól megfogalmazza hivatalos értékelésében, miért kapta a 2006 óta évente kiosztásra kerülő, magas pénzjuttatással járó irodalmi elismerést idén Csaplár Vilmos regénye. Az 1944-et és 1956-ot kiemelt cselekménybeli csomópontként választó, formailag három részre osztott regény nemcsak időben, de térben is végigvezet Magyarországon: az Alföld dél-keleti tanyavilágától a zsidókat gettósító és a későbbi forradalmi Budapesten keresztül egészen a nyugat-magyarországi határon lévő senkiföldjéig.

Mindemellett "csak" ötven évről mesél ugyan a beazonosíthatatlan, az eseményeken kívül álló, mindentudó narrátor, mégis általánosan képes szólni arról, hogy a társadalmi viszonyokat is meghatározó történelem hogyan alakítja az egyes ember sorsát, mentalitását, s ezzel együtt akár egy ország állapotát is.

Csaplár narrátora szeret mesélni: csak úgy áradnak belőle a történetek, egy égig érő fa bogaiként ágaznak szerte, egészen a jövő végtelenjéig, hogy aztán egy-egy szál elvarrása, egy-egy szereplő - így némileg a címadóé is - kiejtése a történetből olykor hirtelennek, a megfáradás jelének tűnhet. Ezt azonban az olvasó nem fogja felróni a szerzőnek: így is marad elég történés és név, amit észben kell tartani, s elég fordulat, hangszín, ami fenntartja az érdeklődést.

Ami a kötet különlegessége a valósan dokumentálható és csodásan fiktív keverésén kívül, a narrátor kedélyessége ellenére szembe tűnő szenvtelenség: Csaplár kis zsidó gyerekek összeveréséről és meggyilkolásáról ugyanolyan objektíven, akár pár mondatban összefoglalva ír, mint a parasztok felakasztásáról, titkos összeesküvésekről, nagyhatalmi érdekekről, férfi-nő függőségi viszonyokról, váratlan teherbeesésekről, helyi legendákról és a beépített elvtársak nyomasztó felbukkanásáról egy kiskocsmában.

Az elbeszélő biztos tudással rendelkezik Hitler belső monológjainak tartalmáról is, aki még nem sejti, hogy az általa korbáccsal ágyba kényszerített mosogatólány, lányának majdani anyja, Kucor Fanni zsidó származású; igaz, ezt ekkor még a lány sem tudja, aki több szereplőhöz hasonlóan egy megesett anya gyereke. Csaplár narrátora rögtön a regény elején Hitler ágyjelenetét is a sztereotípiákat kihasználó iróniával képes láttatni, és ez az irónia csak a regény végén, az "átkos" rendszer 56 utáni megtorlásainak nyomasztó légkörében szívódik fel a határmenti településen, ahol a régi Magyarország már megszűnik, de ahol még nem jutottunk át Nyugatra.

Csaplár úgy építi fel az olykor már követhetetlenül szövevényes családfákat, mint ahogy a történelem, az események bedarálják az egyes embert; úgy mesél el fél oldalban emberi sorsokat, hogy a kézről-kézről járó szelence visszatérő tárgyi motívuma örökebb, tartósabb és megbecsültebb dolognak tűnik, mint az emberi élet maga. Az olvasó emlékezete pedig legalább olyan szelektíven képes csak működni, amilyen szelektív az országé - vagy fordítva.

Csaplár Vilmos: Hitler lánya Kalligram Kiadó:2009 287 oldal