Mindez Tatán történt, de az ijedségre semmi ok, csak imitálták a harcot a derék katonák.

A harmadik alkalommal megtartott Tatai Patara jobb volt, mint az előzőek. Akadtak, akik csalódtak a szombat délutáni ostromokban, mert azok monumentalitása megközelítően sem volt olyan, mint korábban.

Így igaz. Csakhogy a biztonság fontosabb volt, mint a felelőtlen kockáztatás, ezért jól döntöttek a szervezők, amikor a békésebb megoldásokat választották.

A sok esőtől úgy felázott a várárok talaja is, hogy ott sem lehetett biztonságosan kitámasztani a létrákat, melyeken a falakra felmászhattak volna a támadók, akik Pálffy Miklós katonáinak szerepét alakították 413 év után. Hiba lett volna a török hadak nagyvezíre részéről is, ha közelharccal próbálják megvédeni állásaikat a várudvarban, mert ott rengetegen voltak. A nézők oly közel kerültek a szembenálló csapatokhoz, hogy ha elkezdik a harcot, akkor egészen biztosan sokan sérülnek meg a szórakozni vágyók közül.

Jobb volt ez így, mint ahogy jó volt az indítás és a befejezés is. Mert remek hangulatalapozónak bizonyult a fáklyás menet péntek este, amit szombat délelőtt az Öreg-tó hullámain ringatózó hajókról indított első támadás követett, majd az az összecsapás, amit a Kastély téren bonyolítottak le.

Ez volt a múltidéző hadijáték csúcspontja, mint ahogy a jó kedv és kiváló hangulaté a keresztény hadak győzelmi lakomáját követő örömünnep szombat este. Ezt együtt élvezték az ellenséges hadak korhű jelmezekbe öltözött alakítói és a civilruhákban lévő nézők egyaránt.

Az külön elismerést érdemel, hogy a fárasztó nap végére olyan győzelmi mulatságot is összehoztak, ahol remekül kiegészítette egymást a Héttorony Hangászok fantasztikus hangorkána, Tarján Pál operaénekes áriája, a tűzzsonglőrők különleges tánca és Tippán József éneke. Külön kell szólni a komáromi Magyarock Dalszínháza magával ragadó összeállításáról, amit Varga Miklós aktív közreműködése koronázott meg, míg a napot Mészáros Árpád Zsolt és barátainak fergeteges bulikoncertje zárta

Forrás: kemma.hu