Döbbenetes kulturális és történelmi felfedezésekről számolt be a titkos pápai archívumban kutató író.
Csak a svájci gárda kíséretében és csak a kiválasztottaknak engedik meg, hogy bepillantást nyerhessenek a pápai könyvtárba. Most egy belga szerző, Paul Van den Heuvel könyvet jelentetett meg a misztikus helyről, amelyből pár fejezet az interneten is publikáltak. A vatikán titkos archívumát Heuvel úgy jellemzi, mint a világ egyik legelképesztőbb helyét, ahol olyan gyöngyszemeket őriznek, amelyekről eddig soha nem tudhatott a senki. Találni pápai feljegyzéseket, leveleket és üzeneteket az 1200-as évekből, vagy Lucretia Borgia, modenai hercegnő levelét apjának Sándor pápának, (akivel a legenda szerint vérfertőző kapcsolatot is ápolt) de van itt Michelangelo és III.Pál levélváltásaiból vagy üzenetek az angol királynőktől, Voltaire-től és Abraham Lincolntól.
Az itteni iratokból még valószínűleg még arra is választ lehetne kapni, hogy igaz-e Dan Brown regényének története, miszerint Jézus és Mária Magdolna összeházasodtak, közös gyermekükben pedig tovább élt a krisztusi vérvonal. Sokan kíváncsiak a titkokra és a titkok hordozóira. Napóleon például egyszer az egész archívumot Párizsba szállíttatta egy kis áttanulmányozásra. Mire visszakerült a rengeteg irat Rómába, néhány kulcsfontosságú dokumentum eltűnt az út során. Mára a Vatikán titkos archívumát féltve őrzik és illetéktelenek nem léphetnek be.
Az iratok egy részéről 2003-ban feloldotta a Szentatya a moratóriumot és engedélyezték a gyűjtemény részleges feltárását. A kutatóknak azonban a teljes archívumot sosem nyitották meg. A nagyközönség számára szóló könyv eddig csak egy született az archívumról, 15 évvel ez előtt egy nyugalmazott pápai könyvtáros kiadta visszaemlékezéseit, amelyben kitér a különleges gyűjteményre is, de anélkül, hogy a részletekbe túlságosan belemenne.
A mostani könyv születését is körül lengik a rejtélyek. Nem tudni, hogy miért épp Paul Van den Heuvel számára engedélyezték, hogy feltárja az iratokat és könyv formájában elmesélje mit látott a polcokon, ugyanis a szerző korábban soha nem publikált ilyen témában. Amikor 3 évvel ez előtt kutatásaihoz hozzákezdett, számára is hoztak megkötéseket, például olyan iratokról nem készíthetett feljegyzéseket, amelyek 1939 előtt dátumozódtak. Van den Heuvel munkája közben azonban fokozatosan oldották fel az egyes témákra és időszakokra vonatkozó korlátokat, így Paul Van den Heuvel abból amit látott, kiválasztott 125 meghatározó dokumentumot, és beszámolt könyvében tartalmukról. Az író által kigyűjtött iratok közül a legidősebb a nyolcadik század végén keletkezett, az utolsót pedig Adolf Hitler levele a pápának, amelyben Németország és a Vatikán közeledését sürgeti.
