Paul Wunderlichet erotikus képei tették híressé, és ezek a képek juttatták el egészen a híres Museum of Modern Art-ba( MoMA), bár a kritikusok a legutóbbi időkig a szemére vetették, hogy művei közönségesek, nem méltók a magas művészethez.

Wunderlich egyéni stílusát az erotikus és mítikus témák keveredése, szürrealizmusba hajló megfestése adta. Eros, halál, eksztázis, széthullás voltak visszatérő témái művészetének motívumai. A világot sokszor egyéni látószögből, a szkepticizmus és az ironizmus szemüvegén keresztül tárta az emberek elé. Többek közt hatott rá a Jugendstil, Dürer, és Dalí. Igen híresek azok a képei, amelyeken Dürer motívumokat festett meg újból egy kis wunderlichi szürrealisztikus élccel beoltva.



Egy 1960-as botrány egy csapásra híressé tette: "qui s'explique" című erotikus litográfia sorozatát elkobozta a hamburgi ügyészség, túlságosan illetlennek tartva képeit. 1985-ben minden kommentár nélkül szolgáltatták vissza neki őket, majd a New York-i Museum of Modern Art vette meg tőle a sorozatot, e mellett egy másik képciklusát is, amely nem volt kevésbé illetlen és felkavaró, mint elődje. A kép az „1944. július 20.” címet viselte, és torz, akasztott emberek láthatók rajta, utalva a Hitler elleni sikertelen gyilkossági kísérletre. Mindezek ellenére a mai napig nem rendeztek önálló kiállítást a festőnek Hamburgban, ahol éveken át tanult, tanított és dolgozott.

Wunderlich kitágította a művészet határait: készített bronzszobrot, litográfiát, tervezett bútort, csillárt és porcelánt is, kritikusai  ezt is a szemére rótták. Mégis ő az egyetlen német, akit fölvettek a francia Académie des Beaux Arts-ba. Emil Nolde és Oskar Kokoschka számára is készített különféle nyomatokat. 1963-tól felváltva élt és alkotott feleségével, a fotográfus Karin Szélessyvel Hamburgban és Dél-Franciaországban.

Bár Paul Wunderlich művészetének elhelyezése a magas művészet-dizájn-kommersz háromszögében máig vitatott, az mindenestre elmondható, hogy többször is felkavarta az iszapot a művészet állóvizében.