Pusztacsácson a falu a közmunkaprogram keretében, roma szakemberek segítségével építik újjá a kápolnát.
Fotó: Ötvös Imre
Régen a császi tanyavilágban lakók itt keresztelkedtek, itt tartották keresztvíz alá Kő Pált is, aki ma Heves egyik büszkesége. Tizenegy éve tartottak itt utoljára misét. Azóta ellopták az ajtókat, ablakokat, megrongálódott a tetőszerkezet.
Pusztacsász ma már Heves városának része, és a kisebbség lakja. Amikor megfogalmazódott a gondolat, hogy meg kell menteni a kápolnát, eleve úgy gondolkodtak a helyiek, hogy az építkezésbe be kell vonni a romákat, leginkább azért, hogy értsék meg ennek a kápolnának az értékét, lényegét, és óvják azt.
A kápolna ugyan nem tartozik az országosan védett műemlékek közé, de helyi védelmet élvez. Az egyház és a város egyaránt szívügyének tekintette a kápolnamentést. A munkálatok kezdetén aláfalaztak az épületnek, helyreállították a tetőszerkezetet és már javában folyik a külső és hamarosan jön a belső vakolás. A belső tér egy részét eredeti állapotban hagyják, amely megmutatja, hogyan nézett ki a falazat korábban.
A kápolnát 1875–76-ban építtette Szirmay Istvánné Budai Mária. A homlokzata barokk stílusjegyeket viselt. Végrendeletében 1892-ben Szirmayné 1000 forintot tőkésített a kápolna fenntartására, és meghagyta azt is, hogy halála után érte és a fiáért évente kétszer tartsanak itt misét. A kápolna mellett az 1990-es évekig egy fa harangláb is állt, annak a harangja még 1987-ben is megvolt.
A helyi katolikus vezetők eltervezték, hogy az újraszentelés után lehetőleg olyan programokat kell az egyházi funkciók mellett biztosítani Pusztacsászon, amelyek vonzóak a romák számára, és nem ellenkezik a kápolna eredeti rendeltetésével. Ilyen lehet a kórusfoglalkozás a roma fiataloknak, vagy a hittanóra. Így ők vigyáznának az épületre, hiszen ők építették és ők használnák.
Forrás: heol.hu
